Gyakran ismételt kérdések a passzív tűzvédelem témakörében

Küldjön e-mailt a következő címre: promat.hu@etexgroup.com. A Területi értékesítési képviselővel is érdemes felvenni a kapcsolatot.

Vegye fel a kapcsolatot Kereskedelmi osztályunkkal (e-mail: promat.hu@etexgroup.com).

Vegye fel a kapcsolatot Műszaki osztályunkkal (e-mail: promat.hu@etexgroup.com) vagy a Területi értékesítési képviselővel.

A Promat képzéseket területi képviselőink vagy műszaki csapataink tartják. További tájékoztatásért az alábbi elérhetőségeken veheti fel velük a kapcsolatot: promat.hu@etexgroup.com.

A Promat termékekre vonatkozó részletes dokumentációk weboldalunk Dokumentáció részére ellátogatva és a dokumentumok szűrési funkciójával a dokumentumtípusra szűrve található meg.

Igen. A kedvezményeket a Területi értékesítési képviselők adják.

Nem, mert az építőlap vastagsága és a tűzállósági teljesítmény nem egyenesen arányos. Továbbá nem a lap, hanem a belőle épített műszaki megoldás rendelkezik tűzállósági teljesítménnyel.

Küldjön e-mailt a következő címre: promat.hu@etexgroup.com.

A tűzállóság megadott időtartama elsősorban az alkalmazás módjától függ. A további részleteket illetően lásd a vonatkozó kézikönyvet.

Az építőlapok nem tűzállóak, vastagságukat és típusukat a tűzvédelmi tesztek és a műszaki engedélyek (pl.: osztályozási jegyzőkönyv) alapján határozzák meg. A szükséges védelem vastagságának helyes meghatározásához egyebek mellett ismerni kell a védendő szerkezeti kialakítást és a szükséges tűzállósági teljesítménykövetelményt. A Promat tűzvédelmi lapok az összes szabványnak megfelelnek.

Igen. A Műszaki engedély szerint a Promat alkalmazottai által tartott képzésen kell részt venni ahhoz, hogy Promat termékeket építhessenek be. A képzés ingyenes.

Vegye fel a kapcsolatot a Területi értékesítési képviselővel vagy a Műszaki osztályunkkal (e-mail: promat.hu@etexgroup.com).

A passzív tűzvédelmi rendszerek a teherhordó szerkezetekbe kerülnek beépítésre a stabilitás biztosítása érdekében, valamint a falakba, az aknába és a padlókba, hogy az épületet kezelhető kockázatú területekre, az úgynevezett „tűzszakaszokra” különítsék el. Az ilyen védelmet vagy azok az anyagok biztosítják, amelyekből az épület épül, vagy hozzáadják az épülethez, hogy védőanyagokkal (például hőre duzzadó festékekkel, spray-kkel vagy táblákkal) javítsák tűzállóságát.

Általában a helyi tűzvédelmi építési szabályok, olyan konkrét paraméterek alapján, amelyek az alábbiak lehetnek: a tűzterhelés (a gyúlékony anyagok mennyisége), az épület méretei (főként a szakaszok magassága vagy mérete), a lakóhelyek közelsége és/vagy az épület távolsága más épületektől (kórházak, iskolák, irodák stb.).

Attól függ, hogy létezik-e harmonizált szabvány a konkrét felhasználásra vagy sem. Például a tűzvédelmi csappantyúk harmonizált szabvánnyal rendelkeznek, ezért a CE-jelölés kötelező, míg a tűzvédelmi anyagok (például spray-k, lapok vagy hőre duzzadó festékek) nem rendelkeznek ilyen szabvánnyal, ezért a CE-jelölés nem kötelező. Természetesen a gyártók dönthetnek úgy, hogy önkéntes alapon CE-jelöléssel látják el termékeiket, feltéve, hogy adott egy külön útmutató, úgynevezett EAD (európai értékelési dokumentum). Az európai értékelési dokumentum (EAD) az EOTA (Műszaki Értékelést Végző Szervek Európai Szervezete) által elfogadott módszerek és kritériumok dokumentációja, amelyek alkalmazhatók egy építési termék teljesítményének értékelésére, annak alapvető jellemzői alapján. Az EAD minden olyan esetben kidolgozásra kerül, amikor az építési termék értékelésére nem, vagy nem teljes mértékben vonatkozik a harmonizált műszaki előírás.

Az így kapott CE-jelölést ETA-nak nevezik (Európai Műszaki Értékelés: az építési termék teljesítményének dokumentált értékelése, annak alapvető jellemzői tekintetében).

A tűzvédelmi osztály meghatározása során egységes kritériumok alapján állapítják meg az egyes anyagok tűzzel szembeni viselkedését és a tűz terjedéséhez való hozzájárulását. Ez kiemelten fontos lehet például egy hotel épületben, ahol bútorok, függönyök és padlók csak nem éghetőek, vagy nehezen éghető anyagból lehetnek. A passzív tűzvédelmi anyagoknak nem feltétlenül szükséges nem éghetőnek lenniük, mivel rendelkeznek szabványos vizsgálaton meghatározott tűzállósági teljesítménnyel egy adott szerkezetben. Mi a Promatnál természetesen minden termékünket alávetjük a tűzvédelmi osztály szabványos vizsgálatainak.

Előfordulhat, hogy a gyártó marketing információi nem kellő mértékűek a megfelelő anyag kiválasztásához, és egyébként sem elegendőek a tűzvédelmi előírások betartásához.

Szükség van egy érvényes osztályozási jegyzőkönyvre vagy értékelő jelentésre, amelyet akkreditált tűzállósági vizsgálati laboratórium állít ki a helyi előírásoknak és vonatkozó szabványos követelményeknek megfelelően. A legelterjedtebb tűzállósági vizsgálati és osztályozási szabványok a következők: EN 13501-x Európában, BS 476 vagy ASTM/UL az USA-ban. Európában a harmonizált szabvány szerinti termékek esetében, tehát a meghatározott rendeltetésű, CE-jelöléssel rendelkező termékekre vonatkozóan, teljesítménynyilatkozat (DoP) is szükséges. Magyarországon az igazolás lehetséges például az alábbi dokumentumokkal:

• magyar nyelvű DoP + akkreditált vizsgáló laboratórium által kiállított osztályozási jegyzőkönyv
• magyar nyelvű DoP + ETA dokumentum
• Magyar nyelvű DoP (harmonizált termékszabvány esetén tartalmazhatja csak a tűzállósági teljesítménykövetelményt a szerkezetre, valamint ú.n. építési készlet esetén)

A tűz a legvégső pusztító erő, elképesztő, hogy mekkora kárt és félelmet okozhat. A tűz fő következményei a következők:

Halál - ez egy nagyon valós kockázat. A tűz és annak következményei, a mérgező gázok és a füst, rendkívül veszélyesek az emberre. Évente több mint 3000 ember hal meg tűzesetekben az Egyesült Államokban, és körülbelül 4000* ember Európában!

Sérülés - az évente bejelentett személyi sérülések körülbelül 10% -át tűz okozza, Európában naponta 190 embert szállítanak kórházba tűz okozta súlyos égési sérülésekkel*.

Az épület szerkezeti károsodása - nagyon jelentős lehet, különösen, ha az építőanyagok gyenge tűzállósággal rendelkeznek, és alig vagy egyáltalán nincs beépített tűzvédelem. Európában 126 milliárd euró, vagyis az európai GDP 1%-a* válik a tűz martalékává évente. Az Egyesült Államokban a helyzet még rosszabb, a kár és veszteség eléri a 329 milliárd dollárt**, ami az USA bruttó hazai termékének 2,1 százaléka!

Vállalkozások és munkahelyek elvesztése - a becslések szerint a vállalkozások mintegy 40%-a nem indul újra jelentős tűz után. Sok kisvállalat gyakran nem engedheti meg magának, hogy időt és pénzt szánjon tevékenységének újbóli létrehozására.

Környezeti károk - a tűz és/vagy a tűz oltása - tűzoltó víz és az égéstermékek jelentős területeket szennyezhetnek be a tűz körül.

*FSEU (épületek tűzbiztonságának európai szövetsége) - 2020. év és NFPA (Nemzeti Tűzvédelmi Szövetség) 2017. év

A CE-jelölés egy adminisztratív jelölés, amely jelzi az Európai Gazdasági Térségen belül értékesített termékek egészségvédelmi, biztonsági és környezetvédelmi szabványainak való megfelelést (ez nem minőségi mutató vagy tanúsító védjegy). Más szavakkal, a CE-jelölés a gyártó nyilatkozata arról, hogy a termék megfelel az EU meghatározott szabványainak.

A passzív tűzvédelem a legfontosabb védekezés a tűz terjedésének megakadályozásában, és bármely tűzvédelmi stratégia létfontosságú elemének számít.

A passzív tűzvédelem életeket és vagyoni értékeket menthet és ment meg. Célja a tűz, a forró gázok és a füst megfékezése az épület egy szakaszában, ezzel lehetővé téve az ingatlan biztonságos kiürítését, mérsékelve az épületekben és azok tartalmában okozott kár pénzügyi hatását.

Számos építőanyag, például tégla, beton vagy fa szerkezetek némi természetes tűzállósággal rendelkeznek és ezáltal beépített tűzvédelmet tartalmaznak. Ezt a természetes tűzállóságot javíthatja tűzgátló anyagok (például hőre duzzadó festékek, spray-k, táblák) vagy rendszerek (tűzvédelmi besorolású falak és mennyezetek, akna stb.) használata.

Egy komponens vagy rendszer, például acéloszlop, fal vagy padló tűzállósága azt jelenti, hogy bizonyos ideig képes ellenállni a tűz hatásainak. Ezt az időt általában úgy mérik, hogy a komponenst vagy rendszert szabványos tűzállósági vizsgálatnak vetik alá, vagy adott képletekkel történő számítással határozzák meg, amennyiben ez megengedett.

Az égéskésleltetők gátolják a lángok terjedését a felületen és/vagy korlátozzák, hogy a gyúlékony anyagok elősegítsék a tüzet.

A tűzgátló anyagnak nincs közvetlen hatása a tűzállóságra, hanem csak a tűzzel szembeni viselkedésre.

Tartósság: „a hosszú távú teljesítmény képessége”, amely szaknyelven meghatározva: „az az időtartam, amely alatt egy anyag, termék vagy rendszer meghatározott feltételek mellett fenntartja a teljesítmény adott szintjét”.

A tartósság azt jelenti, hogy egy épület vagy egy termék/rendszer képes meghatározott időtartam alatt, meghatározott körülmények között ellátni funkcióját. Valamennyi építési termék tartóssága korlátozott.

A tartósság fogalmába beletartozik azon feltételezés is, hogy rendszeres karbantartást végeznek, továbbá, hogy nem történik szokatlan esemény, például nagy földrengés. A karbantartás a tervezett élettartam alatt elvégzett tevékenységek összessége, hogy egy épületet vagy annak részeit olyan állapotban tartsanak fenn, amelyben képes teljesíteni rendeltetésszerű funkcióját. A tűzvédelmi termékek tartóssága meghatározott szabványok szerint, meghatározott környezeti feltételek és meghatározott rendeltetésszerű felhasználások esetén értékelhető.

Az aktív tűzvédelem a tűzvédelem egyik stratégiája, amelyben a tüzeket mozgás, hőmérséklet emelkedés révén vagy egyéb módon automatikusan észlelik, ellenőrzik vagy elfojtják. Ezen intézkedések célja a tűz terjedésének lassítása, vagy annak teljes lefojtása, azok bekövetkezési helyén. A vízfüggönyök, sprinkler berendezések, habbal- és gázzal oltó rendszerek vagy a tűzoltó készülékek a tűzvédelem aktív módszerei.

Európában és a világ számos más országában a tűzállóság meghatározott kritériumok szerinti osztályozással kerül jelölésre. Rendszerint a tűzállósági teljesítmény osztályozást követi egy szám, amely a percekben megadott határérték, például 30, 60, 90 120 vagy 180, amely azt az időt mutatja meg, amikor a szabványos tűzállósági vizsgálat során teljesülnek a teljesítmény kritériumai. A leggyakrabban használt osztályozás a következő:

R - teherhordó képesség
A szerkezet képessége az előírt mechanikai ellenállás fenntartására tűz esetén.

E - integritás
Tűz és füst elleni védelem, amely azonban nem csökkenti a veszélyes sugárzó hő átadását tűz esetén (csak az integritásra vonatkozó teljesítmény).

I - Szigetelés
Az épületszerkezet elválasztó elemének képessége, - amennyiben az egyik oldalon tűz keletkezik - amely korlátozza a tűznek ki nem tett oldalon a hőmérséklet-emelkedését egy megadott szintig.

W - Sugárzás
A szerkezeti elem azon képessége, hogy csak az egyik oldalon képes ellenállni a tűzbehatásnak, hogy csökkentse a tűz továbbításának valószínűségét, amely a jelentősen sugárzott hő következtében, akár az elemen keresztül, akár annak tűznek ki nem tett felületéről a szomszédos anyagokra terjedne.

A kritériumok kombinálhatók egy adott komponensre vagy rendszerre vonatkozóan:

EI
Nem teherhordó elem, amely meghatározott ideig védelmet nyújt a tűz, forró gázok, füst és sugárzó hő ellen.

REI
Teherhordó elem, amely meghatározott ideig mechanikai ellenállást biztosít és védelmet nyújt a tűz, forró gázok, füst és sugárzó hő ellen.

EW
Nem teherhordó elem, amely integritási teljesítményt nyújt (védelmet a tűz, forró gázok és füst ellen), miközben csökkenti a veszélyes sugárzó hő továbbítását.

Más területeken az osztályozás eltérő lehet, de az általános fogalmak megegyeznek, vagy nagyon hasonlóak az összes tűzállósági vizsgálati szabvány és osztályozás esetében. Magyarországon csak a fenti EN szabványos tűzállósági teljesítmények elfogadottak, egyéb szabványos jelölések pl.: F90 nem alkalmazhatóak automatikusan egyenértékű tűzállósági teljesítményként.

A tűzszakasz-határolásra vonatkozó jogi szabályozást Ön a helyi hatóságoktól, tűzvédelmi tervezőktől, illetve egyes országokban a tűzoltó hatóságtól kaphatja meg. Ez a legjobb módja annak, hogy Ön a legfrissebb információval rendelkezzen.

Általában szakirányú irodáktól, tűzvédelmi tervezőktől, tűzoltósági szakértőktől és egyes országokban a helyi tűzoltóságtól kaphat útmutatás.

A helyi Promat szakértők is segíthetnek Önnek. Ne habozzon, kérjen tanácsot a helyi műszaki értékesítési csapattól!

• Az osztályozási/vizsgálati jegyzőkönyvekben leírt eljárások alkalmazásának hiánya, vagy a gyártó utasításainak figyelmen kívül hagyása.
• Az alábbi gyenge pontok biztosításának hiánya: kábel átvezetések, sarok kapcsolatok, ajtók, csatlakozások, szerelő nyílások stb.
• Rossz anyagok és/vagy méretek használata („a megfelelő táblák vagy védőanyagok használata a megfelelő kiegészítőkkel”)

• A tervező nem érti teljes mértékben a helyi szabályozásokat, illetve a megoldás osztályozását és/vagy vizsgálati eredményeit.
• A tervező elmulaszt megvizsgálni néhány gyenge pontot, például átjárókat, csatlakozásokat, a szakasz elem belsejében lévő elektromos berendezéseket, az adott szakasz elemre vonatkozóan a megengedettnél nagyobb méreteket, környezeti feltételeket stb.
• A tervező nem ismeri vagy alábecsüli a választott megoldás alkalmazhatósági korlátait vagy alkalmazási területét. A tervező nem rendelkezik egy átfogó megközelítéssel, és elmulasztja figyelembe venni a végső környezetet: a felhasználás körülményeit (például a gyermekeket, akik az iskola falait károsítják, vagy a kórházban történő gyakori takarítás szükségességét stb.), a páratartalmat, a mechanikai ellenállást, az akusztikus teljesítményt stb.

A szakasz elemei két fő csoportra oszthatók:

• Függőleges válaszfalak - A nem teherhordó válaszfalak, amelyek gyakran tégla vagy beton falak, vagy szendvicspanel válaszfalak és aknák. Bizonyos esetekben a meglévő falakat korszerűsíteni kell, hogy elérjék a helyi előírások vagy a szakértő által előírt tűzállósági besorolást. Lehet, hogy még a teherhordó falakat, például a betonfalakat is korszerűsíteni kell, azok tűzállóságának növelése érdekében.
• Vízszintes tűzszakasz-határolás - A természetes vízszintes tűzszakasz-határolás maga a födém. Ha a födém önmagában nem felel meg a tűzállósági kritériumoknak, akkor passzív tűzvédelemre van szükség. A leggyakoribb vízszintes tűzszakasz-határoló rendszerek a következők:
• **Önálló mennyezetek (mennyezeti membrán) ** - általában „EI” besorolásúak.
• Álmennyezetek, amelyek hozzájárulnak a teherhordó elemek (védelmi rendszerek) - általában a védett szerkezet R kategóriájába sorolt - tűzállóságához.
• Mennyezet, mint a tűzvédelmi besorolású szerkezet eleme, üregekkel vagy anélkül - általában REI besorolású (ebben az esetben a besorolás az egész rendszerre vonatkozik: födémek + mennyezet és nem csak a mennyezetre).

A tűzszakasznak eleget kell tennie az alábbi kritériumok közül legalább egynek a tűz terjedésének megakadályozása érdekében:

• E: Integritás - a lángok, forró gázok és füst behatolásának megakadályozása.
• I: Szigetelés - a hőmérséklet emelkedésének korlátozása a hideg oldalon. A legtöbb esetben a hideg felület hőmérséklete legfeljebb átlagosan 140 °C-ot, vagy 180 °C-ot emelkedhet a kezdeti hőmérséklethez viszonyítva.
• R: Teherhordó képesség - a szerkezet teherhordó képessége összeomlás nélkül. Csak akkor alkalmazható, ha a tűz szakaszhatára (kapcsolódó szerkezet) szintén rendelkezik teherhordó funkcióval. Bizonyos esetekben a helyi jogszabályok további paramétereket követelhetnek meg, például W sugárzást vagy M mechanikus hatást (ütésállóságot).

A tűzállóságot mindig percekben fejezik ki, általában olyan osztályokban, amelyek a 30 perc többszörösei. Például egy teherhordó szakasz padlója, amely legalább 90 percig képes ellenállni a tűznek, „REI 90” besorolású lesz, és egy szendvicspanel (nem teherhordó) válaszfal, amely legalább 60 percen keresztül megfékezi a lángot és alacsonyan tartja a hőmérsékletet, „EI 60” besorolású lesz.

Nem csak maga a termék, hanem az összes kapcsolódó kiegészítő is fontos (például a táblákhoz tartozó szegecsek). Nem a terméknek lesz tűzállósági teljesítménye, hanem a belőle épített műszaki megoldásnak. A Promat sokféle megoldást kínál minden egyes alkalmazáshoz.

A tűz, forró füst és gázok megőrzése ott, ahol vannak, határok kialakításával, így megakadályozva azok terjedését, elegendő időt hagyva az épületben tartózkodók biztonságos kimenekülésére. További célja, hogy időt biztosítson a tűzoltóknak, hogy bejussanak az épületbe, ellenőrizzék, hogy az összes ott tartózkodó valóban kimenekült-e, vagy segítsenek azoknak, akik nem tudnak egyedül kijönni, majd magát a tüzet is megfékezzék, mielőtt az átterjedne más szakaszokra.

Egy épület szakaszokra osztása azt is jelenti, hogy a tűz- és füstkár csak a kezdeti tűzben érintett szakaszra korlátozódik, míg az épület többi része és az abban lévő értékek biztonságban maradnak.

A szakasz egy épületen belüli meghatározott terület, amely korlátozza a tűz és a füst terjedését. A szakaszok méretét és számát minden országban tűzvédelmi jogszabály határozza meg – az alapterülettől vagy térfogattól és az egyes szinteken található éghető anyagok mennyiségétől függően. A tűzvédelmi jogszabályok minden országban mások. A szakaszok mindig függőlegesek (tűzvédelmi besorolású födémek/mennyezetek) és vízszintesek (tűzgátló falak, tűzfalak). Mivel ezeken a négyzeteken belül többféle szolgáltatásra is szükség van, nyílásokat hoznak létre rajtuk, amelyek ismét védelmet igényelnek. A nyilvánvaló és mindig szemmel látható védelmek közé tartoznak a tűzgátló ajtók. Viszont ahol az összes többi szolgáltatás biztosításához például kábelek, csövek, szellőzők stb. vezetnek át egy szerkezeten, a szakasz zárását megfelelő tűzgátló rendszer beépítésével kell ismét biztosítani.

When local regulations require it, or beyond that, if you want to specifically preserve or protect certain areas of a building.

A PROMAPAINT®-SC4 hő hatására habosodó bevonat kültéri alkalmazásához megfelelő fedőbevonat szükséges.

Noha az eredeti cél az összeomlás vagy a súlyos szerkezeti károsodások elkerülése egy teljes tűzesemény során, a nemzeti építési szabályzatok időbeli osztályokban határozzák meg az építmények tűzállóságát, például 60, 90, 120, 180 vagy 240 perc. Az európai szabványokban egy teherhordó szerkezet tűzállóságát R betűvel jelölik. Például az R120 azt jelenti, hogy egy bizonyos teherhordó elem nem deformálódik olyan mértékben, hogy az veszélyeztetné a szerkezet stabilitását legalább 120 percig a szabványos tűzgörbe hatásának kitéve.

Még akkor is, ha annak a valószínűsége, hogy a tűz (például) 120 vagy akár 240 percig tombol ugyanazon a helyen egy normál épületben, meglehetősen alacsony, az ilyen magas tűzállósági követelmények valójában azt jelentik, hogy a tűz közbeni meghibásodás valószínűsége nagyon alacsony.

Bár a nemzeti építési szabályok országonként eltérőek, mindannyian magasabb tűzállósági besorolást igényelnek a nagyobb kockázatú helyzetekben, például magas épületekben, kórházakban, középületekben stb., mert a súlyosabb potenciális következmények (mind az emberek életének, mind az épületnek és tartalmának védelme szempontjából) tűz esetén, alacsonyabb meghibásodási valószínűséget, azaz nagyobb tűzvédelmet igényelnek.

Egy szerkezet tűzállóságát olyan számítási szabványok határozzák meg, mint az alábbi Eurocode-ok: EN 1992-1-2 (beton), EN 1993-1-2 (acél), EN 1994-1-2 (kompozit) és EN 1995-1-2 (fa). Ha egy védelem nélküli szerkezet nem felel meg az előírt tűzállósági besorolásnak, tűzvédelmet kell alkalmazni. A tűzvédelemmel rendelkező szerkezet tűzállóságát olyan vizsgálati módszerekkel határozzák meg, mint az EN 13381 szabványsorozat, a BS 476, az ASTM E119 stb.

A helyesen működő tűzvédelmi rendszer nemcsak a független vizsgálati jelentés vagy értékelés rendelkezésre állásától függ, hanem a helyes tervezéstől is, ahol a tűzvédelmi rendszert a jelentés határain belül használják.

A tervezés leggyakoribb hibái a következők:

• A szerkezetekre gyakorolt hatások alábecsülése, beleértve a közvetett tevékenységeket, vagy az acél szilárdsági osztályának túlértékelése, ami túl magas kritikus acélhőmérséklethez vezet.
• Hiányzik a lokális tűz hatás értékelése, ahol a hőmérséklet akár rövid ideig is nagyon magas lehet.
• A betonszerkezetekre vonatkozó „spalling” hatás figyelem kívül hagyása.
• A védelem alkalmazási határokon kívüli tervezése.
• A membránok, vagy álmennyezetek bevizsgálásainak és osztályozási tesztjeinek nem megfelelő értékelése, amelyek működése sok műszaki részlettől függ.
• A védendő struktúrák robusztussága (vagy sérülékenysége) figyelembevételének a hiánya.

A megfelelő tervezés mellett, a tűzvédelmi rendszer tűz esetén történő működése egyformán függ a helyes kivitelezéstől.

A helyes telepítéshez a következők szükségesek: a szerkezet hozzáférhetősége, elegendő hely a tűzvédelmi rendszer elhelyezéséhez és rögzítéséhez, valamint a különböző geometriájú csatlakozások esetében nem szükséges túl összetett tűzvédelmi megoldások alkalmazása.

A gyakori hibák a különböző típusú rendszerekben eltérőek. Például a táblák védelme érdekében a nem megfelelő anyagból, például a fából készült szögek használata, vagy a táblákat összekötő kapcsok pontatlan távolsága, vagy elhelyezése hibának számít. A spray-k és festékek esetében az alkalmazási feltételek döntőek: a felület megfelelő tisztítása, az alapozókkal való kompatibilitás és az alkalmazás csak akkor végezhető el, ha a környezeti hőmérséklet, a relatív páratartalom és a felület hőmérséklete, valamint a rétegek közötti szárítási idő az alkalmazási útmutatóban megadott tartományon belül van.

Mivel az acél a felmelegedés során fokozatosan elveszíti szilárdságát, egy bizonyos hőmérsékleten az acélelem fennmaradó szilárdsága nem lesz elegendő a mechanikai teherbíráshoz, és az elem összeomlik. Ez a kihasználtsági foktól függ: a tűzkörülmények közötti elemre ható mechanikai terheléseknek és annak a szobahőmérsékletre vonatkozó szilárdságának az aránya. Minél magasabb egy elem kihasználtsági foka, annál alacsonyabb a hőmérséklet, amelyen meghibásodik.

Az acélelem meghibásodásának elkerülése érdekében az acél hőmérsékletének alacsonyabbnak kell maradnia, mint az elméleti hőmérséklet, amelynél az összeomlás bekövetkezne. A megengedett maximális hőmérsékletet, amely elég alacsony a meghibásodás elkerülése érdekében, kritikus acélhőmérsékletnek nevezzük. Minél alacsonyabb a kritikus acélhőmérséklet, annál nagyobb tűzvédelemre van szükség.

Az egyes elemek kritikus acélhőmérsékletét egy statikus mérnök kiszámíthatja, vagy a helyi előírások alapján biztonságos értékeket (általában 450-620 °C) lehet használni.

További információért forduljon a Promat műszaki szakértőihez!

Annak biztosítása, hogy az épületszerkezet vagy annak részei ne omoljanak össze, és ne szenvedjenek súlyos szerkezeti károkat a tűz során. Csak e feltételek mellett lehetséges, hogy a tűzszakasz-határolás megfékezheti a tüzet, az emberek kimenekülhetnek, a tűzoltóság túlélők után kutathat az épületben, és lehetőleg a tüzet eloltja, és az értékes eszközök megsemmisülése mérséklődik.

Ezért a teherhordó szerkezet tűzállósága minden épület tűzbiztonsági alapfeltétele.

A profiltényező definíciója a szelvény felülete egységnyi hosszon A_p osztva a szelvény egységnyi hosszon vett térfogatával. A kifejezés mértékegysége m^-1. A védelem profiltényezője A_p/V régebbi szakirodalomban U/A vagy U/A_cs jelöléssel szerepelt. Ez ugyanazon mennyiség más kifejezése.

Amikor az acélt 400 °C és 800 °C közötti hőmérsékletre melegítik, szilárdsága fokozatosan csökken. Az acél merevsége már 100 °C-tól kezdődően csökken. A szilárdság és a merevség csökkenése nagy deformációkat és végül az épületelemek összeomlását okozza. Mivel az acélszerkezetek általában vékonyak és az acél hővezető képessége magas, tűz hatására hajlamosak gyorsan felmelegedni.

Ha az acélelem körül védőmembránt vagy tűzálló burkolatot, például tűzvédelmi besorolású álmennyezetet alkalmazunk, az acél felmelegedése késik, és az összeomlás késleltethető vagy elkerülhető.

Bár a beton a tűz során viszonylag lassan melegszik fel, még így is van mód arra, hogy egy betonelem tönkremenjen. A leggyakoribb meghibásodási mechanizmus az, amikor az acél vasalat beton burkolata nem elég vastag ahhoz, hogy a vasalat hőmérsékletét alacsonyan tartsa. Ez gyakran érvényes a régi épületekre és a nagyon magas tűzállósági követelményekkel rendelkező épületekre. A tűzvédelem kompenzálhatja a beton burkolatvastagságának hiányát.

Azonban azokban az esetekben, amikor a betont nedves környezetnek és/vagy potenciálisan erősebb tűzhőmérsékletnek teszik ki, a beton „spalling” hatása további kockázatot jelent. A beton „spalling” hatása a betonszerkezet rétegeinek gyors és robbanásszerű leválását okozza, általában a tűz első 5-30 percében, még akkor is, ha a hőmérséklet még mindig meglehetősen alacsony, így az acél vasalat közvetlenül a lángoknak lesz kitéve. Ilyen esetekben tűzvédelmet kell alkalmazni, annak biztosítására, hogy a beton hőmérséklete alacsony maradjon, és ne jöjjön létre a ”spalling” hatás.

Amikor egy faelem tűznek van kitéve, az anyag a felszínen kezd égni. Fokozatosan egy szénréteg (égett fa) képződik. Idővel a szénréteg vastagabbá válik, és a faanyag fennmaradó keresztmetszete csökken. Ennek a folyamatnak a sebessége elsősorban a faanyag típusától és a párától (nedvességtartalomtól) függ.

A fennmaradó keresztmetszetnek képesnek kell lennie a szerkezeti mechanikai teherbírásra. Sőt, ennek az el nem égett keresztmetszetnek egy kis része közvetlenül a szén alatt olyan forró, hogy nem marad szilárdsága.

A fa forrósodásának és elszenesedésének lassítása kulcsfontosságú a tűzállóságának növelésében. A tűzvédelmi anyag kétféleképpen működik:

• A szenesedési folyamat azonnali elkezdődése helyett a szénréteg kialakulását késlelteti.
• Amint a szén elkezd kialakulni, ez a folyamat lassul.

Ezzel a két kedvező hatással a faelem tűzállósága növelhető az előírt tűzállósági idő elérése érdekében.

A progresszív összeomlás fogalma fontos a teherhordó szerkezeteknél. Ez azt jelenti, hogy amikor az egyik elem összeomlik, kiváltja a következő elem összeomlását, és így tovább, az épület nagyobb részeit vagy akár a teljes épületet is ledönti.

A progresszív összeomlás felléphet, mert ha az egyik elemet meggyengíti a tűz és meghibásodik, a terhelés (főleg az épület súlya és annak tartalma) újra eloszlik a környező elemekre. Ez azt jelenti, hogy a környező elemek megnövekedett terhelésnek vannak kitéve, ami viszont meghibásodást okozhat. Mivel a fennmaradó elemek száma csökken, az ezekre nehezedő terhelések tovább nőnek. Ez a folyamat gyakran megismétlődik, és összeomlást okozhat a tűz által érintett épületrészen túl is.

Amikor az acél tűznek van kitéve, a hőenergia megnöveli az acél hőmérsékletét. A hőmérséklet-növekedés mértéke az acél geometriájától függ:

• Minél nagyobb az acél elem szabad külső felülete, annál gyorsabban áramlik a hőenergia az acél elembe.
• Minél kisebb az acél térfogata, annál kevesebb hőenergia szükséges annak felmelegedéséhez.

Az európai és a brit szabványokban mindkét szempont kombinálva van a profiltényezőben, amelyet úgy számolunk ki, hogy a tűznek kitett külső felületet (m²-ben) elosztjuk az acél belső térfogatával (m³-ben). Egy alternatív egyszerű megközelítés, amely ugyanazt az eredményt adja, az, hogy a kitett külső kerületet (m-ben) elosztjuk az elem keresztmetszeti területével (m²-ben). Az ASTM szabványokban hasonló megközelítést alkalmaznak, amikor a számítás a lineáris lábra eső tömeg (font) és a fűtött kerületi felület (hüvelyk) közötti arányon alapul.

A profiltényezők jellemzően 50 m^-1 és 300 m^-1 közötti tartományban vannak. Az alacsony profiltényező viszonylag lassú hőátadást jelent, a magas profiltényező gyorsabb hőátadást. Ezért a nagy profiltényezővel rendelkező elemeknek általában vastagabb tűzvédelemre van szükségük.

Még akkor is, ha az acélelem ugyanaz, a profiltényező bizonyos feltételektől függően változhat:

• Kitett felület: a betonfödém alatti gerendáknál csak a gerenda oldalai és alja vannak kitéve a tűznek. Ezt hívjuk „háromoldalú expozíciónak”. Azonban egy szabadon álló oszlop négy oldalról van kitéve. Három vagy négy oldalas expozíció tükröződik a kitett felületen, amelyet a profiltényező kiszámításához használnak.

• Dobozos- vagy profil követő védelem: H alakú profilok esetében a külső kitett felület a H-alak körvonalát követi. Ha azonban a tűzvédelem egy téglalap alakú dobozból áll, amely a H alak körül helyezkedik el, a külső kitett felület a doboz méretére csökken. A hőre duzzadó festékek és a spray-k esetében a profil alakja releváns. A lapokkal történő védelem esetén a doboz alakját használják. További információért forduljon a Promat műszaki szakértőihez!

A tűzvédelmi rendszer tartóssága és ennélfogva az épület élettartama alatt fennálló megbízhatóság a helyes tervezéstől és kivitelezéstől, valamint a megfelelő karbantartástól függ. Az épület tervezésénél elengedhetetlen, hogy a választott tűzvédelmi rendszer ellenálljon az időjárási viszonyoknak, amelyeknek az épület ki lehet téve. Az európai értékelési dokumentumokon (EAD) belül a fő időjárási ellenállási osztályok a következők: Z2 (beltéri száraz körülményekre alkalmas), Z1 (beltéri párás körülmények), Y (félig kitett, beleértve a fagy-olvadást is) és X (teljesen kitett), amelyek vizsgálatra kerültek 10 vagy 25 év virtuális élettartam szempontjából. Természetesen a valós élettartam, szokásos karbantartás hiányában is, sokkal hosszabb (az európai irányelvek szerint általában a 2 vagy a 3 tényezővel szorozva).

A tűzvédelmi rendszer telepítésekor fontos, hogy gondosan betartsák a telepítési utasításokat, és hogy elkerüljék például a víz felhalmozódását. Beltéri körülmények között általában nincs szükség a passzív tűzvédelmi rendszer karbantartására. Feltéve, hogy helyesen tervezték és kivitelezték, és az épület élettartama alatt hozzá sem nyúltak, a tűzállósági teljesítmény ugyanaz marad. Azonban, ha például az épület felújítási munkái a tűzvédelmi rendszer károsodásához vezetnek, azt helyesen ki kell javítani.

További információért forduljon a Promat műszaki szakértőihez!

Még akkor is, ha a tűzgátló rendszereket nagyon magas hőmérsékleten (általában 1000 °C-nál magasabb hőmérsékleten) tesztelik, ezekre a vizsgálatokra valós tűzteszteken kerül sor (tehát növekvő tűzgörbével legfeljebb 2 vagy akár 4 órán keresztül), és nem nap mint nap, állandó magas hőmérsékletnek kitéve. A legtöbb tűzgátló rendszer viszonylag alacsony hőmérsékleten (100-200 °C) reagálni kezd, kémiailag vagy fizikailag változik, így például a hőre duzzadó anyagok és az endoterm bevonatok. Ezért ezeket a termékeket nem lehet „magas hőmérsékletű tömítőanyagként” használni.

Alapvetően a tűzvédelmi bevonat rendszereket úgy teszteljük, hogy minden él be van fedve, és minden csatlakozás bevonattal van ellátva. Az él befedése fontos az aljzathoz való jó tapadás biztosításához, és minden nyitott rés lezárásához, hogy megakadályozza a tűz és a füst átjutását. Csak gyűrűs hézagtömítések kerülnek lezárásra akrillal.

Hol találhatom meg a termék kivitelezési útmutatóját? Látogasson el a www.promat.com weboldalra, és töltse le a dokumentumokból a vonatkozó útmutatót vagy videót!

A tűzszakasz-határolás úgy lett kialakítva, hogy megakadályozza a tűz és a forró füst terjedését a következő szakaszba, és lehetővé tegye a biztonságos evakuálást az épület többi részében. Nyilvánvalóan ez nem működik, ha lyukak és hézagok vannak a tűzvédelmi besorolású szakasz elemekben, mert a legkisebb lyuk is füstöt vagy lángot engedhet a szomszédos szakaszba. A tűzgátló rendszerek az alábbiak lehetnek:

• Hőre duzzadó rendszerek: általában a tűzszakasz-határoló elemeken áthaladó alkalmazások (műanyagot tartalmazó alkalmazások) olvadásának vagy mennyiség-csökkenésének kompenzálására vagy az illesztések védelmére szolgálnak.
• Passzív rendszerek: általában olyan elemek izolálására szolgálnak, amelyek potenciálisan hőenergiát vezethetnek egy szakasz elemén keresztül hővezetéssel (fémet tartalmazó alkalmazások), vagy nagy lyukak lezárására használják.
• Kombinált rendszerek: különféle rendszerek kombinációi, mint például hőre duzzadó, szigetelő, elválasztó vagy egyéb, speciális alkalmazások esetén.

A tűzgátló rendszereket a tűzszakasz összes nyílásába, résébe vagy csatlakozásába beépítik, és a szakasszal azonos (vagy magasabb) tűzállóságúnak kell lenniük. Ezen túl a jogszabály által meghatározott egyéb helyekre is szükségesek.

PROMASTOP®-FC MD vágható mandzsetta EN 1366-3 szerinti nyitott csőkonfiguráció esetén ø 125 mm átmérőig alkalmazható (egyetlen rétegben). Lásd a termék műszaki és alkalmazástechnikai adatlapját további információért.

Az átvezetések jelentőségét nem lehet túlértékelni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az átvezetések általában a leggyengébb láncszemek az épületeken belüli tűzszakasz-határolást tekintve. Mindannyiunknak tudatában kell lennünk annak, hogy az ilyen épületszakaszokban a tűz terjedésének veszélye leginkább ott jelentkezik, ahol az alkalmazások áthatolnak a falakon vagy födémeken, vagy ahol az elválasztó elemek közötti rejtett üregek összekapcsolódnak. Sajnos a tömítések hiánya, a helytelen specifikáció és a helytelen kivitelezés sok új és régebbi épületben is nagy tűzvészekhez vezetett, amelyek nem lettek volna olyan pusztító hatásúak, ha a szakasz falain és födémein keresztüli átvezetéseket megfelelően tömítették volna a tűz vagy füst átjutása ellen, vagy a tömítések megfelelő módon meghatározásra kerültek volna.

A következő tényezőket kell figyelembe venni:

• A szakasz elemének típusa (beton, gipszkarton, falazat,…?)
• Fal vagy födém? Bármilyen egyéb szerkezeti elem?
• Milyen tűzállósági teljesítmény szükséges? Integritás és hőszigetelés?
• A nyílások mérete? Mennyi? Mekkora a gyűrű alakú hézag?
• Mely alkalmazások haladnak keresztül a nyílásokon? Szimpla kábelek, kábelkötegek, kábeltálcák, kábelcsatornák, kábelek műanyag/fém csövekben, éghető csövek, hangszigeteléssel vagy anélkül, szigeteléssel vagy szigetelés nélkül, idomcsatlakozással, hajlított csövek (fok?), nem éghető csövek, szigeteléssel vagy anélkül, szellőzőcsatornák, tűzvédelmi csappantyúval vagy anélkül, a fenti alkalmazások kombinációja.

Általában minden egyes rendszerhez egy adott termékre van szükség. Pontosabban ezekre a fő kérdésekre kell választ adni a leghatékonyabb rendszer kiválasztása előtt.

Az „hőre duzzadó” definíció azt jelzi, hogy az anyag tágulási képességgel rendelkezik, ha tűznek vagy hőnek van kitéve. A hőre duzzadó anyagokat olyan áthaladó anyagokra használják, amelyek tűz közben megéghetnek vagy elolvadnak, például műanyag csövek, alacsony olvadáspontú anyagok (pl. éghető szigetelés) vagy kábelek. Még azokban az esetekben is, amikor az áthaladó anyagok nem égnek vagy olvadnak meg, a hőre duzzadó anyagok előnye, hogy sok olyan repedést vagy hézagot kitágíthatnak és lezárhatnak, amelyek esetleg létrejöttek, vagy a helytelen kivitelezés következményei. Nem összekeverendő az „endoterm” anyagokkal, amelyek olyan termékek, amelyek kémiai felszívódásuk és nedvességkibocsátásuk révén blokkolják a hőátadást.

A műanyag cső nagyon általános kifejezés. Fontos tudni a műanyag cső típusát, átmérőjét és a cső falvastagságát. A tűzgátló rendszereket különböző típusú anyagokra tesztelik (azaz: PVC, PE, PP, többrétegű csövek) különböző átmérőkkel és cső falvastagságokkal, továbbá minden változatot megfelelően tesztelni és osztályozni kell.

A vízpermettel oltó rendszer az aktív tűzvédelem fontos eleme, de célja a tűz ellenőrzése és bizonyos esetekben a tűz elfojtása, de nem a szakaszon belüli megfékezése. A vízpermettel oltó berendezések nem tudják megakadályozni a füst vagy a mérgező gáz terjedését tűz közben. A tűzgátlás célja inkább a szakaszon belüli tűz megfékezése, ugyanakkor a füstnek a szakasz elemein való átjutásának megakadályozása is.

Európában a füstelvezető csatornák a következők lehetnek:

• Vízszintes „single” egy tűzszakaszos csatornák, amelyek csak egy tűz szakaszban használhatók és az EN 1366-9 szabvány szerint, egy adott 600 °C-os idő/hőmérséklet görbe alatt kerültek bevizsgálásra és az EN 13501-4 szabvány szerint kerültek osztályozásra.
• Vízszintes vagy függőleges „multi” több tűzszakaszos tűzálló füstelvezető csatornák, amelyek tetszőleges számú tűzszakaszban használhatók és az EN 1366-8 szabvány szerint vizsgáltak, ISO 834 tűzgörbe és az EN 13501-4 szabvány szerint kerültek osztályozásra („C típusú csatornaként”).

A több szakaszos tűzálló füstelvezető csatornák (EN 1366-8) vizsgálati módszere alkalmazható azon tűzálló csatornák esetében, amelyek már teljesítették az EN 1366-1 szabvány szerinti időintervallumot („A”/500 Pa és „B” csatornák). A „single” csatornák esetén csak az EN 1366-9 szabvány szerinti teszt szükséges, ebből csak vízszintes teszt létezik.

Ezek a vizsgálati módszerek csak az A1 és A2-s1, d0 osztályú anyagokból készült csatornákra alkalmasak, az európai tűzzel szembeni viselkedés osztályozása szerint.

Európában a szellőzőcsatornákat az EN 1366-1 szabvány szerint tesztelik, és az EN 13501-3 szerint osztályozzák. A standard tűzgörbét az EN 1363-1 (ISO 834) szabvány ismerteti. A besorolás az integritásra és a szigetelésre vonatkozó (EI) jelölést tartalmazza, és kiegészíti az „i → o” (úgynevezett A csatorna), az „o → I” (az úgynevezett B csatorna) vagy „i ↔ o” (A/B csatorna), annak jelzésére, hogy a csatorna csak belülről vagy kívülről, vagy mindkét irányból származó tűzzel szembeni ellenállása bevizsgált-e és megfelel-e a követelményeknek. Ezen túlmenően a szivárgást (füsttömörség) is nyomon követik.

A szellőző és füstelvezető csatornák különböző szabványok szerint tesztelhetők. A leggyakoribb az európai szabvány (EN 1366-x), a brit szabvány (BS 476) és az amerikai szabvány (UL /ASTM).

Az európai szabvány szerinti teljesítménykritériumok a következők (hasonló kritériumokat vesznek figyelembe a többi vizsgálati és osztályozási szabványban is):

Szivárgás - Füsttömörség

A csatorna szivárgása nem haladhatja meg a 10 m³/h értéket 1 m² belső felületen. Ez a bemeneti fúvókák által kapcsolódik a csatorna felületének területéhez a perforált lemeztől egészen a csatorna végéig.

Integritás

A cső és a tartószerkezet közötti tömítés/átvezetés integritását az EN 1363-1 szabványnak megfelelően kell megítélni (vattapárna teszt és hézagmérő).

Hőszigetelés

A vizsgálati eredményeknek igazolniuk kell a csatorna szigetelési teljesítményét (jellemzően 140 °C-os átlag és 180 °C-os maximum érték szobahőmérséklet felett, a külső csatorna felületen mérve a tűz melletti szakaszban).

A keresztmetszet csökkenése

A füstelvezető csatorna belső méretei (téglalap alakú csatornák szélessége és magassága, kör alakú csatornák átmérője) a vizsgálat során legfeljebb 10%-kal csökkenhetnek.

Mechanikai stabilitás (csak füstelvezető berendezéseknél)

Ha a kemence belsejében lévő csatorna összeomlik, így megítélhető, hogy nem képes fenntartani füstelvezető vagy tűzállósági funkcióját, akkor ezt a mechanikai kritérium szerint hibának kell tekinteni.

A szellőzőcsatornák lehetővé teszik a füst terjedését a szomszédos helyiségek vagy szakaszok között tűz esetén. Az épület biztonságának megőrzése és az ott tartózkodók számára a meneküléshez szükséges idő biztosítása, valamint a tűzoltóknak a tűz visszaszorítására elegendő idő biztosítása érdekében el kell kerülni a tűz terjedését az egyik szakaszról a másikra (pl. emeletek között). Különösen a szellőzőrendszerekben, a füst és a tűz terjedése megakadályozható csappantyúk vagy füst-/tűzkorlátok felszerelésével, és a szellőzőrendszer tűz esetén történő leállításával. Ez nem mindig a leginkább költséghatékony megoldás. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy a tipikus acéllemez csatornák a tűz hatásaitól gyorsan deformálódhatnak, ami a függőleges szakasz elem esetleges összeomlását eredményezheti, különösen, ha könnyű válaszfalak vannak, és/vagy üreg található a falakba és mennyezetekbe vezető átjárók körül, ahol a tűz és a füst könnyen átjuthat.

Egy jól megtervezett füstelvezető rendszer életeket menthet és segíthet a vagyoni értékek védelmében. Konkrétabban, lehetővé teszi az alábbiakat:

• Késlelteti vagy megakadályozza az átégést, csökkentve a tűz tovább terjedésének kockázatát.
• A menekülési és kijárati utakat füstmentesen/füstszegényen tarja.
• Megkönnyíti a tűzoltási műveleteket.
• Csökkenti az épület károsodásának kockázatát.
• Fizikailag védi az épület állagát.

A tűz okozta halálesetek többségében füst okozta a haláleseteket. Valójában a tűzben a halál vagy sérülés leggyakoribb oka a füst belélegzése. Az Egyesült Államok Tűzvédelmi Hivatala (USFA) szerint az összes tűz okozta haláleset 60-80%-ában a füst a gyilkos. Az irritáló, mérgező és fulladást okozó gázok néhány perc alatt eszméletvesztéshez, végül halálhoz vezethetnek.

Az épületekben nincs tűz füst nélkül: tűz esetén a helyiségek gyorsan feltöltődnek füsttel és gázokkal. Csupán 300 gramm papír (egyetlen könyv tömege!) képes égéskor több mint 300 m³ füstöt és gázt termelni (10x10x3 méteres iroda térfogata). Még egy égő papírkosár is gyorsan feltölthet egy szobát füsttel.

A füst és a gázok fejlődése egy helyiségben vagy akár egy nagy térben is drámai: az első hatás a láthatóság csökkenése, általában két-három perc alatt. Ennek következménye, hogy az emberek nem találják meg a menekülési utat, és gyakran pánik tör ki. A második hatás egy adott komponens, például a szén-monoxid (CO) toxicitására vonatkozik. A szén-monoxid belélegzése hányingerhez vagy hányáshoz, zavartsághoz, eszméletvesztéshez és végső soron halálhoz vezet. Az épületben található anyagoktól függően más veszélyes gázok is felszabadulhatnak, például hidrogén-cianid, sósav, ammónia stb.

A füst a tűzoltóság legnagyobb ellensége is.

Az ISO úgy határozta meg a tűz során felszabaduló anyagokat, mint „a tűzben történő égés vagy pirolízis során keletkező gázok és aeroszolok összessége, beleértve a lebegő részecskéket is”. A tűz során felszabaduló anyagok négy fő kategóriába sorolhatók: fulladást okozó (kábító) gázok, irritáló gázok, szubakut és halálos toxikus anyagok.

A modern épületekben használt hétköznapi anyagok széles választéka égéstermékek keverékét állítja elő, ami káros hatással lehet az emberi egészségre és a környezetre. Egyes vegyületeknek való kitettség halálos vagy szubakut hatásokat egyaránt okozhat.

A füstelvezető szellőző rendszerek típusai a következők:

Természetes füstelvezető rendszerek

A füst eltávolítására a forró füst eredendő felhajtóerejét, valamint a füst és a levegő légáramlási dinamikáját használják. Az úgynevezett automata nyíló szellőzők lehetővé teszik a füst távozását az épületből tűz észlelése esetén, mivel azok automatikusan kinyílnak.

Mechanikus (gépi) füstelvezető rendszerek

Elektromos ventilátorelemekkel kényszerítik a füst mozgását, és lehetővé teszik annak eltávolítását az épületből, általában füstelvezető csatornákon keresztül. Alternatívát kínálnak a természetes füstelvezető szellőző rendszerekre, hogy füstmentes/füstszegény menekülési útvonalat hozzanak létre az ott tartózkodók számára, és hozzáférést biztosítsanak a tűz oltásához. Tűz észlelése során csak a tűz emeletén lévő csatornák csappantyúja nyílik ki (az összes többi teljesen zárva marad). A szellőzőrendszer tetején lévő ventilátor elszívja a füstöt, és megakadályozza a füst behatolását a szomszédos szakaszokba.

Hő- és füstelvezető rendszerek (SHEVS)

Függetlenül attól, hogy elektromos vagy természetes módon, ezek a teljes rendszerek eltávolítják a füstöt az épületből. Elsősorban bemeneti szellőzők, csappantyúk, csatornák és ventilátorok vagy automata nyíló szellőzők alkotják.

Szellőző rendszer sugárventilátorokkal (Jet rendszer)

A sugárventilátorok meg tudnak tisztítani egy nagy szakaszt a füsttől, vagy, mint az esetek többségében, csak a szakasz egy meghatározott részébe kell helyezni egy bizonyos ideig, ezzel lehetővé téve az emberek kimenekítését. A Jet ventillátorok terelik a füstöt.

** Füstgátló rendszerek **

Ezek a rendszerek, gyakran függönyök vagy fizikai akadályok, megakadályozzák a füst és a hő mozgását a szakasz egyik területéről a másikra.