A passzív tűzvédelem részeként az álmennyezet magában foglalja a burkolatot és a tartószerkezetet, beleértve a függesztéseket, a rögzítő elemeket és az esetleges szigetelést is. Az álmennyezet általában nem minősül az épületszerkezet részének, hanem a tetőszerkezetet vagy a felette lévő szint födémének alját elrejtő felületként alakítják ki.
Az álmennyezetet akár közvetlenül is rögzíthetik a szerkezethez, arról függesztve, vagy önhordó megoldást alkalmazhatnak. A passzív tűzvédelmi álmennyezet szerepe a tűzvédelemben hozzájárul az épület vagy egy adott helyiség vízszintes térelhatárolásához.
A vízszintes térelhatárolás rendkívül fontos, mivel segít megakadályozni, hogy a tűz és a forró gázok átterjedjenek egyik szintről a másikra, ezzel időt adva az épület felső szintjein (tűz esetén a legveszélyesebb területen) tartózkodóknak a biztonságos menekülésre.
Többféle célú és felhasználású álmennyezet létezik, melyekkel növelhető az épület biztonsága. A megfelelő választás elsősorban a helyiség tűzvédelmi besorolásától és az álmennyezet felhasználási céljától függ (mekkora a meglévő elemek vagy az önmagában tűzgátló álmennyezet tűzállósági teljesítményéhez való hozzájárulás), de figyelembe kell venni az akusztikus és az esztétikai tényezőket is.
Általános szabályként elmondható, hogy az álmennyezetet a tűzvédelmi vizsgálati jelentésben, illetve a besorolási jelentésekben leírtaknak megfelelően kell telepíteni, ideértve a függesztési és rögzítési rendszereket is. Továbbá az álmennyezet burkolatának területéhez képest a szerelvények és illesztések által elfoglalt teljes terület nem növelhető, és nem lépheti túl a burkolatban a legnagyobb tesztelt nyílásméretet. Tehát, ha a passzív tűzvédelmi álmennyezetet 10 négyzetméterenként egy lámpatestre vizsgálták, az alkalmazás során a helyszínen is ugyanezt az arányt kell használni. Ha e nélkül tesztelték, akkor nem használhatók lámpatestek. Ugyanez az elv érvényes a további rögzítésekre vagy a speciális áttörésekre.
Az álmennyezetek folyamatos burkolásúak, illetve mozaikos és rácsos rendszerűek lehetnek (600 × 600 mm vagy 600 × 1200 mm); állhatnak egyetlen építőlemezből vagy különböző termékek (pl. merev építőlemez és ásványgyapot stb.) kombinációjából.
Alapvetően a passzív tűzvédelmi álmennyezetek következő négy alaptípusa használatos a tűzvédelmi stratégia részeként:
Az ilyen típusú passzív tűzvédelmi álmennyezetek fő célja annak megakadályozása, hogy a lángok átterjedjenek a tetőre, illetve a helyiség tűzterhelésének korlátozása. Ezek besorolását a "tűzzel szembeni viselkedésre" vonatkozó helyi szabványok szerint végzik el. A tűzzel szembeni viselkedés (tűzvédelmi besorolás) az anyag éghetőségéhez és gyúlékonyságához, azaz a tűz terjedésének elősegítéséhez kapcsolódik.
Ebben a tekintetben a legjobb besorolás a következő: „nem éghető” (pl. A1 az Euroclass vagy hasonló besorolás szerint). Az Európai Unió osztályozási rendszere az építési termékek esetén az EN 13501-1 szerint 7 tűzvédelmi osztályt határoz meg (A1, A2, B, egészen F-ig), melyek különböző teszteken és úgynevezett referencia-forgatókönyveken alapulnak.
Ezek a termékek nem járulnak hozzá a passzív tűzvédelemhez, viszont jól használhatók a tűzmegelőzési stratégia részeként.
A csak a tűzvédelmi osztály szerint besorolt álmennyezet nem használható a helyiség elemei tűzzel szembeni ellenállásának növelésére. A tűzvédelemhez használt álmennyezetek a tűzvédelem és a tűzmegelőzés kombinálása érdekében lehetnek éghetetlenek.
Ezeket az álmennyezeteket „vízszintes védőmembránoknak” is nevezik, és képesek fokozni a vízszintes szerkezeti elemek tűzállósági teljesítményét akár 1, 2 vagy több órán keresztül (R 60; R 120). Pontosabban, az álmennyezet által védett teherhordó elemek tűzállósági teljesítmény-besorolása az üregen belüli vagy magán az elemen mérhető hőmérsékleten alapul (európai vizsgálati szabvány: EN 13381-1), a besorolás az EN 13501-2 szabvány szerint történik.
Az ilyen típusú álmennyezeteket főként a vasbeton födémeket hordozó acélgerendák, a teherhordó vasbeton födémek, illetve bizonyos esetekben a fafödémek védelmére használják.
Az ilyen álmennyezetek előnye, hogy különböző típusú teherhordó elemek védelmére is használhatók széles körű, közvetlen felhasználási területen. A tűzállóságot fokozó funkció csak akkor áll fenn, ha a rendszert pontosan a tűzvédelmi tesztek eredményeinek megfelelően telepítették, ideértve a felfüggesztést (a függesztő rendszert), a membrán és a fali/sarokpanelek közötti csatlakozásokat, a kapcsolatokat és a réstömítő anyagokat.
Ezek az álmennyezetek a teljes rendszer (tető/födém + álmennyezet) részének tekintendők, és a tűzvédelmi besorolás csak a (tesztelttel megegyező vagy hasonló) teljes teherhordó szerkezetre vonatkozik. A besorolást tehát a teljes rendszer kapja, amely a felső szerkezetet, a felfüggesztő vagy rögzítő elemeket, valamint az alsó membránt vagy álmennyezetet is magában foglalja.
Ebben az esetben az álmennyezet meghatározása: „a burkolat és a tartószerkezet összessége, beleértve a függesztéseket, a rögzítő elemeket és az esetleges szigetelést”.
Az álmennyezetet akár közvetlenül is rögzíthetik a szerkezethez, illetve arra függeszthetik, akár szabadon felfekvő megoldást is alkalmazhatnak. Függesztett álmennyezet esetén rendkívül lényeges az üreg magassága (az álmennyezet felső síkja és a födém, a tető vagy a tartószerkezet alsó síkja közötti távolság), amelynek legalább olyan magasnak kell lennie, mint a tesztnél használt esetben: ez a magasság növelhető, de nem csökkenthető.
A teljes tetőrendszer – az álmennyezetet is ideértve – integritását, szigetelését és teherbíró képességét (REI) vizsgálni kell. A szerkezeti épületelem esetében a maximális nyomaték és a nyíróerő nem lehet nagyobb, mint a tesztelt helyzet esetén volt.
Csak abban az esetben helyezhető el éghető vagy szigetelőanyag az üregben, ha ugyanazt a mennyiséget alkalmazták a tűzállósági vizsgálatnál. Európában e tető- vagy födémrendszerek tesztelését az EN 1364-2 szabvány szerint végzik.
Az ilyen rendszerek általában akár 120 percnyi tűzellenállást (REI 120), vasbeton födémek esetén pedig akár 180 percet (REI 180) is tudnak biztosítani.
FONTOS: A tűzvédelmet fokozó funkció csak akkor áll fenn, ha a rendszert pontosan a tűzvédelmi tesztek eredményeinek megfelelően telepítették, ideértve a felfüggesztést (a függesztő rendszert), a membrán és a fali/sarokpanelek közötti csatlakozásokat, a kapcsolatokat és a réstömítő anyagokat.
Meghatározása szerint az álmennyezet „az épület nem teherhordó eleme, amelyet a vízszintes tűzelválasztás biztosítására terveztek”. Az álmennyezet önálló tűzállósági besorolással rendelkezik, védelmet biztosít a felülről és/vagy alulról érkező tűz ellen. Ez azt jelenti, hogy ezek az álmennyezetek önmagukban, a felettük lévő épületelemektől függetlenül is bírnak tűzállósággal.
Az álmennyezetek lehetnek akasztókkal felfüggesztve, vagy közvetlenül a tartókeretre rögzítve, illetve szabadon felfekvő megoldás is alkalmazható.Európában ezeket a tető- vagy födémrendszereket az EN 1364-2 szabvány szerint tesztelik, a besorolás az EN 13501-2 szabvány szerint történik.
A rendszereknek (passzív tűzvédelmi álmennyezet + felfüggesztő/rögzítő alkotórészek) biztosítaniuk kell az integritást és a szigetelési teljesítményt, függetlenül a födémtől (általában EI 30 vagy EI 120). Szintén lényeges a tűz elleni védelem iránya, ami irányulhat felülről lefelé a → b, alulról felfelé a ← b vagy mindkét oldalról a ↔ b.
Ezek az álmennyezeti rendszerek lehetővé teszik az álmennyezeti üregbe telepített eszközök védelmét. Pontosabban, az álmennyezetnek védenie kell a helyiség vagy a folyosók tüzétől a mennyezeti üregbe telepített eszközöket; ugyanakkor szükséges lehet a tűzzel szembeni ellenállás a folyosó megóvására az álmennyezet fölött elhelyezkedő égő villamos kábelektől és más eszközöktől.
A tűzvédelmi besorolás csak akkor érvényes, ha a rendszert pontosan a tűzállósági tesztek eredményeinek megfelelően telepítették, ideértve az akasztókat (a függesztő rendszert), a membrán és a fali/sarokpanelek közötti csatlakozásokat, a kapcsolatokat és a réstömítő anyagokat.
Az EI besorolású passzív tűzvédelmi álmennyezetek nem tekinthetők ugyanolyannak, mint a REI besorolású teherhordó födémek, tűz- és hőgátló képességeik ellenére. Az EI besorolású álmennyezeteket az EN 1364-2 szabvány szerint tesztelik, míg a REI besorolású födémeket teljes terhelés mellett az 1365-2 szabvány szerint, így azok védik az építmények szerkezeti elemeinek teherhordó képességét is.
A passzív tűzvédelmi megoldásokkal, termékeinkkel és rendszereinkkel kapcsolatos kérdéseivel vagy telepítési tanácsért forduljon műszaki támogató csapatunkhoz...
Találja meg a termékek műszaki adatlapjait, teljesítménynyilatkozatait, az egyes rendszerek segédleteit, az alkalmazástechnikai útmutatókat és minden egyéb dokumentumot, amelyekre a munka elvégzéséhez szüksége van.
Kövesse a Promatot a közösségi médiában: