Tűzállósági szabványok - anyagok és termékek tűzzel szembeni viselkedése

A tudományos alapú tűzállósági szabványok szisztematikusan fejlődtek az évek során Európában, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában, és jelenleg a legszélesebb körben elismertek és használatosak a korszerű tűzvédelem területén.

A tűzvédelmi szabványok harmonizálása jelenleg is folyamatban van az Európai Közösség 27 országában. Ezek a szabályozások milliók életére vannak közvetlen hatással Európában és azon kívül is, de világszerte is egyre gyakrabban alkalmazzák őket érdemi viszonyítási alapként. A szabványok részletesen leírják, hogy az egyes anyagok és termékek várhatóan milyen mértékben égnek és táplálják a keletkezett tüzet.

Európai szabványok

BS EN 13823: 2010+A1:2014

Egy égő tárgy hőhatásának kitett építési termékek, a padlóburkolatok kivételével (SBI vizsgálat)

Az európai vizsgálatsorozatban a tűzzel szembeni viselkedés elfogadott elsődleges vizsgálati módszere egy teljesen új módszert alkalmaz, amely a termékeket közvetlen lánghatásnak teszi ki.

Az egyetlen égő tárgy vizsgálat tárgyát úgy tervezték, hogy modellezze a lángoknak való kitettséget, amely akkor érné a helyiség falait burkoló anyagot, ha egy “papírkosár” a helyiség sarkában a fal mellett kigyullad.

A vizsgálati módszer elsősorban a mintadarabok által a tüzet tápláló hőenergiát méri és meghatározza a tűzterjedési sebességet (FIGRA). A vizsgálóberendezéssel elvégzett másodlagos mérések a tűz által keltett füst mennyiségét számolják ki, amelyet a füstképződés sebessége (SMOGRA) indexekkel sorolnak be.

A vizsgálóberendezés méri az oxigénfogyasztást, valamint a széndioxid- és szénmonoxid-termelést is. E gázkoncentrációk segítségével meghatározható a vizsgált mintadarabok hőkibocsátása és égési jellemzői.

BS EN ISO 11925-2: 2010

Egyedi lángforrásos (SFI) vizsgálat

Minden terméknek meg kell felelnie az egyedi lángforrásos (SFI) vizsgálaton, még az EN 13823 (SBI vizsgálat) elvégzése előtt. Az SFI vizsgálat során egy kis, öngyújtóláng méretű lángot használnak, amely a vizsgált mintadarab szélét vagy felületét éri egy rövid ideig. Rögzítik a gyulladásig eltelt időt és a lángok terjedését a mintadarabon.

BS EN ISO 1182: 2010

Építési termékek tűzveszélyességi vizsgálatai — a neméghetőség vizsgálata

A szabvány meghatározza a neméghetőségi teljesítmény vizsgálati módszerét meghatározott körülmények között, homogén termékekre és nem homogén termékek fő alkotóira vonatkozóan.

BS EN ISO 1716: 2018

Termékek tűzveszélyességi vizsgálatai — a bruttó égéshő (fűtőérték) meghatározása

Ez a szabvány leírja a termékek bruttó égéshőjének meghatározására szolgáló vizsgálati módszert, állandó térfogatra egy kaloriméterbombában.

BS EN 13501-1:2007+A1:2009

Építési termékek és épületelemek tűzvédelmi osztályozása (1. rész: Osztályba sorolás a tűzveszélyességi vizsgálatok eredményeinek felhasználásával)

Ez a szabvány meghatározza a tűzvédelmi osztályba sorolási eljárást minden építési termékre vonatkozóan, az épületelemekbe beépített termékeket is beleértve.

TÁBLÁZAT: Az európai és egyesült királyságbeli tűzvédelmi szabványok/osztályok összehasonlítása

Brit szabványok

BS 476: 4. rész: 1970

Anyagok nem-éghetőségi vizsgálata

Ez leírja az anyagok nem éghetőként vagy éghetőként történő besorolását. Az anyagok tűzállósági teljesítményére vonatkozó legszigorúbb szabvány, amely megadja az anyag által keltett hő és lángok mértékét szabványos hevítési körülmények között. A nem éghető anyagok az építkezések és befejező munkák minden területén korlátozás nélkül használhatóak. Használatuk biztosítja, hogy a füst és a mérgező gázok által keltett veszély a lehető legkisebb legyen és az épület anyaga nem táplálja a tüzet. Minden Promat lap és cementes habarcs nem éghető besorolással rendelkezik.

BS 476: 6. rész: 1989

Termékek tűzterjedési vizsgálatának módszere

A szabvány leírja az anyagok tűzterjedési indexének meghatározására szolgáló módszert. A vizsgálati módszer figyelembe veszi a gyulladási jellemzőket, a termék által kibocsátott hő mennyiségét és a kibocsátási sebességet, a termék hőjellemzőit szabványos hevítési körülmények között a tűz növekedését gyorsító képessége arányában. A vizsgálat eredményét egy átfogó teljesítési index formájában adják meg. A mintadarab esetében az I (tűzterjedési index) a teljesítményindexen, az S értékén, illetve három különálló részindexen alapul. Minél magasabb a részindexek értéke, annál könnyebben gyullad meg a termék és annál könnyebben terjednek a lángok.

BS 476: 7. rész: 1997

A lángok termékek felszínén való terjedésének osztályozására szolgáló vizsgálati módszer

A szabvány meghatározza azt a vizsgálatot, amely a lángok termékek felszínén való oldalirányú terjedését méri, és megadja a hozzá tartozó besorolási rendszert. Az 1-4 osztályok csökkenő sorrendben a felszíni lángolás ütemén és kiterjedésén alapulnak szabványos hevítési körülmények között. Mivel az összes Promat termék nem éghető, az 1. osztályba vannak besorolva, amely a felszíni lángolás terjedésének legmagasabb osztálya.

O osztály (a vonatkozó építési szabályzatok meghatározása szerint):

• Teljes egészében korlátozott éghetőségű anyagokból áll; vagy
• Az anyag a felszíni lángolás terjedése tekintetében az 1. osztályba sorolható (a BS 476: 7. rész szerint), és tűzterjedési indexe (I) legfeljebb 12, tűzterjedési részindexe (i1) pedig legfeljebb 6 (a BS 476: 6. rész szerint). Megjegyzendő, hogy nincs olyan vizsgálati szabvány, amely szerint egy termék O osztályba sorolását meg lehetne adni. A termék besorolásának meghatározásához a következő vizsgálati jelentéseket kell használni: nem éghetőség (BS 476: 4. rész) vagy a felszíni lángolás terjedése (BS 476: 7. rész) és tűzterjedés (BS 476: 6. rész).

Ausztrál / új-zélandi szabványok

AS 1530: 1. rész: 1994

Anyagok éghetőségi vizsgálatai

A szabvány megadja az anyagok nem éghetőként vagy éghetőként történő besorolását. Az anyagok tűzállósági teljesítményére vonatkozó legszigorúbb szabvány, amely megadja az anyag által keltett hő és lángok mértékét szabványos hevítési körülmények között. A nem éghető anyagok az építkezések és befejező munkák minden területén korlátozás nélkül használhatóak. Használatuk biztosítja, hogy a füst és a mérgező gázok által keltett veszély a lehető legkisebb legyen, és az épület anyaga nem táplálja a tüzet. Minden Promat lap és cementes habarcs nem éghető besorolással rendelkezik.

AS 1530: 3. rész: 1999

A gyúlékonyság, lángterjedés, hő- és füstkibocsátás egyidejű meghatározása

Ezt a szabványt az építőanyagok és építőelemek korai tűzveszélyének felmérésére használják a következők szerint: mennyire hajlamosak meggyulladni és a lángokat terjeszteni, mekkora a gyulladás utáni hőkibocsátás, illetve a füstkibocsátás valószínűsége. A vizsgálati eljárások során mért 4 mutató: gyúlékonyság, lángterjedés, keletkező hő és keletkező füst.

AS/NZS 3837: 1998

Az anyagok és termékek hő- és füstkibocsátásának mértékét az oxigénfogyasztást mérő kaloriméter segítségével meghatározó vizsgálati módszer

A vizsgálati módszer az anyagok és termékek esetében a gyúlékonyság, a hőfelszabadulási sebesség (HRR), a tömegvesztési arány, a tényleges égéshő és a füstkibocsátás meghatározására használatos. A teljesítményt kúpos kaloriméterrel mérik és a következőket határozzák meg: HRR, gyulladásig eltelt idő és füstképződés.