Cikkünkben részletesen ismertetjük azokat a tűzvédelmi vizsgálati szabványokat, amelyek építési rendszerelemek mintadarabjának azon képességére vonatkoznak, hogy milyen mértékben előzi meg a lángok és a füst terjedését teljesen kifejlődött tűz esetén és tartja meg szerkezeti stabilitását.
Egy épületelem tűzállóságának vizsgálata magában foglalja annak meghatározását, hogy miként viselkedik az épületelem, ha adott hevítési körülményeknek és nyomásnak van kitéve - olyannak, amelyek általában jellemeznek egy zárt térben, például egy szobában kialakuló tüzet. A tűzállóság egy szerkezet vagy rendszer számos tulajdonságának egyike, nem pusztán a szerkezetben vagy rendszerben felhasznált konkrét anyagok tulajdonsága.
A tűzállósági teljesítmény vonatkozásában vizsgálati szabványként leggyakrabban a brit szabványokra (BS 476: 20-24. rész) hivatkoznak. Magyarországon az európai szabványokat (EN 1363-tól EN 1366-ig, valamint EN 13381) használjuk a BS 476 szabványsorozat helyett; a jelenlegi vonatkozó szabványokat az alábbiakban ismertetjük. Az európai normák szerint az épületelemek és szerkezetek tűzhatároló és füstgátló tulajdonságát egy olyan rendszer szerint kell vizsgálni és osztályozni, amely a tulajdonságokat egy betűvel, pl. R, E vagy I betűvel, illetve egy, a konkrét tulajdonság fenntartásának idejét mutató jelzőszámmal adja meg.
E szabvány célja az építési termékek és az épületelemek tűzállósági osztályozására szolgáló eljárások harmonizálása meghatározott vizsgálati eljárások alapján, tűzállósági és füstáteresztési vizsgálatok eredményeinek felhasználásával.
Ez a rész megállapítja a különböző szerkezeti elemek tűzállóságának meghatározására szolgáló általános elveket, ahol a szempontok és vizsgálati eljárások minden konkrét vizsgálati módszerben közösek.
Ez a rész egy konkrét hevítési szituációt ír le olyan esetekre, ahol az EN 1363: 1. rész standard feltételei egyéb, mérlegelendő tényezők (például a termékek vagy rendszerek jellege, a használat célja vagy a szabályozási követelmények) miatt nem megfelelőek. Az alternatív feltételek közé tartozik a szénhidrogén-görbe, a lassú hevítési és a kültéri tűzkitettségi görbe.
A vizsgálat célja a nem teherhordó falak reprezentatív mintadarabjai képességének mérése. A falak lehetnek üvegezett vagy üvegezés nélküli, belső és külső falak, nem alkalmazható azonban függönyfalakra és ajtókat tartalmazó falakra.
Ez a vizsgálat függesztett álmennyezetek vagy közvetlenül tartókeretre rögzített mennyezetek, illetve önhordó mennyezetek esetében alkalmazható. A mennyezetek vizsgálatát kétféle módon végzik: a mennyezet alatti térből érkezik a tűz és fölötte nincs üreg, illetve a mennyezet feletti térből érkezik a tűz, ahol a tűz egy zárt üregben van.
Ez a módszer függönyfal-rendszerek esetében alkalmazandó, amelyeket a belső vagy külső tűzhatással meghatározott tűzállóság biztosítására kialakított födémlemezek tartanak.
Ez a szabvány leírja a belső vagy külső tűznek kitett részleges függönyfalak tűzállóságának meghatározására szolgáló módszert azon esetekre vonatkozóan, ahol a falak nem tűzálló töltőanyagot tartalmaznak. A vizsgálati módszer kiterjed azon leeső részek kiértékelésére is, amelyek személyi sérülést okozhatnak. Használható továbbá az alkalmazási terület esetleges kiterjesztésének meghatározására az EN 1364 3. rész szerint vizsgált részleges függönyfalak tűzállósága terén.
Ez a vizsgálat a teherhordó falak reprezentatív mintadarabjának azon képességét méri, hogy milyen mértékben áll ellen a tűz terjedésének az egyik oldalról, és őrzi meg teherhordó képességét. A vizsgálat alkalmazható belső és külső falakra, belső vagy külső tűzhatással.
Ez a rész a következő szerkezetek tűzállóságának meghatározására szolgáló módszert írja le: födémszerkezetek üreg nélkül vagy átszellőztetés nélküli üregekkel, tetőszerkezetek (átszellőztetett vagy nem átszellőztetett) üregekkel vagy azok nélkül, illetve üvegezett részeket magukba foglaló födém- vagy tetőszerkezetek. Tűzhatás alulról.
Ez a rész a gerendák tűzállóságának meghatározására szolgáló módszert írja le olyan gerendákra, ameyeken alkalmaztak illetve nem alkalmaztak tűzvédelmi rendszereket, és amelyekben vannak illetve nincsenek üregek. A gerendák tűzállóságát a teherhordó képesség kritériumai szerint mérik fel.
Ez a rész az oszlopok tűzállóságának meghatározására szolgáló módszert írja le olyan esetre vonatkozóan, ahol minden oldalról teljesen ki vannak téve a tűznek. Az oszlop tűzállóságát a teherhordó képesség kritériumai szerint mérik fel.
Ez a rész leírja a függőleges és vízszintes szellőző légcsatornák tűzállóságának meghatározására szolgáló módszert szabványos tűzhatás körülményei esetén. A vizsgálat során felmérik a tűznek kívülről (A csatorna) és a csatornában belülről (B csatorna) kitett csatornák tűzállóságát. A csatornák teljesítményét az integritás, szigetelés és füstáteresztés kritériumai szerint mérik fel.
A vizsgálat célja annak kiértékelése, hogy a mechanikai berendezések, mint pl. tűzgátló csappantyúk mennyire képesek megakadályozni a tűz, füst és gázok átterjedését magas hőmérsékleten egyik tűzszakaszról a másikra a tűzszakaszhatároló falakon és födémeken áthaladó légcsatorna-rendszeren keresztül. A vizsgálati próbatest meghatározott részein mérik a hőmérsékletet és a részek integritását. Közvetlen áramlásméréssel mérik a tűzgátló csappantyúrendszer áthatolhatatlanságát úgy, hogy állandó nyomáskülönbséget tartanak fenn a zárt tűzgátló csappantyú két oldalán. A zárt állású tűzgátló csappantyú tömörségét környezeti hőmérsékleten mérik.
Ez a rész vizsgálati módszert ír le annak felmérésére, hogy az átvezetéseket tömítő rendszerek mennyiben járulnak hozzá a tűzgátló elemek tűzállóságához, ha az elemeken szerelvény(ek) halad(nak) át. A vizsgálat célja a következők felmérése: ezen átvezetésnek az érintett elválasztó elem integritására és szigetelési teljesítményére gyakorolt hatása, az átvezetést tömítő rendszer integritása és szigetelése, az áthaladó szerelvény(ek) szigetelési teljesítménye és a szerelvény integritásának meghibásodása.
A vizsgálat célja annak kiértékelése, hogy a lineáris hézagtömítés hogyan hat a szerkezet integritására és szigetelésére, valamint a lineáris hézagtömítés integritásának és szigetelési teljesítményének felmérése. A vizsgálat során felmérik még a tartószerkezet mozgásának hatását a lineáris hézagtömítések tűzállósági teljesítményére.
E vizsgálat célja annak felmérése, hogy a födémeken vagy falakon áthaladó reprezentatív vízszintes szerelőcsatorna vagy függőleges szerelőakna és a benne futó csövek és kábelek mennyire képesek ellenállni a tűz egyik tűzszakaszról a másikra való terjedésének. A vizsgálat a tűznek kívülről vagy belülről kitett csatornák és aknák viselkedését méri fel. A csatornák és aknák teljesítményét az integritás és szigetelés kritériumai szerint mérik fel.
Ez a rész a kettős vagy üreges padlók hevítés és terhelés meghatározott folyamatának kitett reprezentatív mintadarabjainak vizsgálati módszerét írja le. A tűznek alulról, a gáztérből van kitéve a padló. Az alkalmazott tűzkitettség lehet a standard vagy a csökkentett (500°C-ig emelve) hőmérséklet-idő görbe. A teljesítménykritériumokat szigetelés, integritás és teherbíró képesség szerint mérik fel.
Ez a rész az EN 1366-1 (A csatorna és B csatorna) szerint vizsgált tűzálló légcsatornák kiértékelésére készült, valamint annak értékelésére, hogy ezek a csatornák füstelvezető légcsatornaként megfelelően működnek-e. A füstelvezető légcsatornák a tűz esetén füsttől megtisztítandó tűzszakaszból haladnak egy másik tűzszakaszon keresztül, a teljesen kifejlődött tűzben. A vizsgálat csak nem éghető anyagból készült (A1 és A2) négyoldalú légcsatornákhoz alkalmas. A szivárgást környezeti és emelt hőmérsékleteken mérik. A teljesítménykritériumokat füstáteresztés, szigetelés, integritás és mechanikai stabilitás szerint mérik fel.
Ez a rész leírja a füstelvezető légcsatornák tűzállóságának meghatározására szolgáló vizsgálati módszert a csak egy tűzszakaszos alkalmazásokra. Az ilyen alkalmazásokban a füstelvezető rendszer csak a flash-overig (általában 600°C-ig) hivatott működni. Ez vizsgálati módszer csak a nem éghető anyagból (A1 és A2-s1, d0) készült csatornák esetén megfelelő. Kizárólag négyoldalú és körkörös csatornák esetében alkalmazható. A vizsgálat tárgya: vízszintes füstelvezető csatornák csak egy tűzszakaszos alkalmazásokra. A 9. rész e vizsgálati módszere csak olyan füstelvezető légcsatornákra alkalmazható, amelyek nem haladnak át másik tűzszakaszba. Fejlődő (flash-over előtti) tűzkitettségre vonatkozik. Azokra a füstelvezető légcsatornákra, amelyek áthaladnak másik tűzszakaszba is, az EN 1366-8 által leírt vizsgálati módszert kell használni.
Ez a rész azon ajtók és redőnyök tűzállóságának és füstzáró tulajdonságának meghatározására szolgáló módszert írja le, amelyeket a függőleges elválasztó elemeket befogadó nyílások beépítésére terveztek, beleértve a csuklópántos ajtókat és forgóajtókat, függőleges és vízszintes tolóajtókat, valamint a hőszigetelés nélküli, egyrétegű, összecsukódó zsalus acélajtókat. A teljesítménykritériumokat szigetelés, integritás és hősugárzás szerint mérik fel.
Ez a rész az építési elemek tűzállóságának meghatározását szolgáló általános eljárásokat és berendezéseket írja le. Értelemszerűen alkalmazandó a BS 476: 21-24. részekkel együtt, amelyek az egyes építési elemek vizsgálatának részletes eljárását írják le.
Ez a szabvány a teherhordó szerkezeti elemek (gerendák, oszlopok, födémek, lapostetők és falak) tűzállóságának meghatározására szolgáló módszereket írja le. A gerendák és oszlopok értékelése teherhordó képességük, az elválasztó elemek (födémek, lapostetők, falak) értékelése pedig teherhordó képességük, integritásuk és szigetelésük szerint történik.
Ez a szabvány a nem teherhordó szerkezeti elemek (például elválasztások, ajtószerelvények, árnyékoló szerelvények, vízszintes membránok és üvegezett elemek) tűzállóságának meghatározására szolgáló módszereket írja le integritásukra, és adott esetben szigetelésükre vonatkozóan.
Ez a szabvány az álmennyezetek acélgerendák tűzállóságában játszott szerepének meghatározására szolgáló módszereket, valamint a hő hatására habosodó tömítések beépített faajtók tűzállóságában játszott szerepének meghatározására szolgáló módszereket írja le.
Ez a szabvány a csatornaszerelvények azon képességének vizsgálatára és mérésére szolgáló módszereket írja le, hogy milyen mértékben képesek megelőzni a tűz átterjedését egyik tűzszakaszról a másikra. Az eredmények a stabilitást, integritást és szigetelést tükrözik.
Ez a szabvány a füstgátló függönykapuk tűzállóságának meghatározására szolgáló módszereket írja le olyan esetben, amikor a füstgátló függönykapukat a füstgázvezérlő rendszer részeként alkalmazzák.
Ez a rész leírja a különböző építési elemek tűzállóságának meghatározására szolgáló módszerekhez szükséges berendezésekre, felszerelésekre és eljárásokra vonatkozó általános elveket standard tűzkitettségi körülmények esetére.
Ez a rész az épületek építése során használt függőleges teherhordó elválasztó elemekre alkalmazandó egy oldalról való tűzkitettség esetén. A vizsgált mintadarab tűzállósági teljesítményét a szigetelés, integritás és teherhordó képesség kritériumai szerint mérik fel.
Ez a rész az épületek építése során használt vízszintes teherhordó elválasztó elemekre (pl. födémek és tetők, gerendákat tartalmazó teherhordó elemek) alkalmazandó alulról érkező tűzkitettség esetén. A vizsgált mintadarab tűzállósági teljesítményét a szigetelés, integritás és teherhordó képesség kritériumai szerint mérik fel.
Ez a rész a gerendák tűzállóságának meghatározására szolgáló eljárásokat írja le olyan esetekre vonatkozóan, amikor önmagukban vizsgálják őket, és a hő alulról, illetve a két függőleges oldaluk felől érkezik, egyébként pedig a megfelelő kitettségi körülményeket kell reprodukálni. A gerendát a teherhordó képesség kritériumai szerint mérik fel.
Ez a rész az oszlopok tűzállóságának meghatározására szolgáló eljárásokat írja le olyan esetre vonatkozóan, amikor önmagukban vizsgálják őket. Az oszlop a vizsgálat során minden oldalról teljesen ki van téve a tűznek, egyébként pedig a megfelelő kitettségi körülményeket kell reprodukálni. Az oszlopot a teherhordó képesség kritériumai szerint mérik fel.
Ez a rész az épületek építése során használt függőleges elválasztó elemekre alkalmazandó egy oldalról való tűzkitettség esetén. A vizsgált mintadarab tűzállósági teljesítményét a szigetelés és integritás kritériumai szerint mérik fel.
Ez a rész a mennyezetek tűzállósági teljesítményét határozza meg a szigetelés és integritás kritériumai szerint olyan esetben, amikor a hőt a mennyezet alulról kapja. A vizsgálati módszer alkalmazható önhordó mennyezetekre és álmennyezeti szerkezetekre.
A szabvány követi az ISO 834 szabványsorozatban és egyéb kapcsolódó dokumentumokban meghatározott általános elveket és eljárásokat, és egyetlen dokumentumban egyesíti azokat. E szabvány leírja az épületelemek (falak, födémek, mennyezetek, oszlopok, gerendák, ajtószerelvények, hőszigetelés nélküli üvegezések, légcsatornák, szerelvény-átvezetések és tűzcsappantyúk) tűzállóságának meghatározására szolgáló módszereket. Ausztrália építési szabályzata (BCA) abban az esetben ismeri el az adott építési rendszer szabályzatnak való megfelelését, ha a rendszert e szabványnak megfelelő vizsgálatnak vetették alá.
Ez a rész meghatározza a tűzgátló építési elemekben lévő átvezetéseket tömítő rendszerek és hézagtömítő rendszerek vizsgálatára, valamint a vizsgálati eredmények értelmezésére és a rendszerek beépítésére vonatkozó előírásokat. A szabvány a szabványos konfigurációk vizsgálatán alapul, és meghatározza az ezen tűzgátló rendszerekre vonatkozó minimumkövetelményeket. Célja a BCA tűzvédelmi előírásainak kiegészítése, és az AS 1530: 4. részben vázolt vizsgálati eljárásokkal együtt alkalmazandó.
Ez a szabvány pontosan meghatározza a falburkolatok és falszerelvények tűzállósági teljesítményét. Az AS 5113-ra hivatkozni fog egy új ellenőrzési módszer, amellyel az iparág az NCC vonatkozó teljesítménykövetelményei szerint tudja majd ellenőrizni a külső burkolórendszerek tűzállósági teljesítményét.
A vizsgálati jelentések csak arról számolnak be, amit vizsgáltak, és nem mutatnak alternatívákat. Amennyiben az ausztrál, brit vagy európai szabványok szerint vizsgált szerkezetekben módosítás történik, azokat vagy ismét tűzállósági vizsgálatnak kell alávetni, vagy műszaki szakvéleményt kell készíttetni.
A szakvélemény egy független tűzvédelmi tanácsadó által készített tanulmány, amely megenged bizonyos eltéréseket a vizsgált kialakításhoz képest. Az eltérések jellege és köre nagyban függ a vizsgált mintadarab méretétől és elrendezésétől.
Készíthetők olyan szakvélemények - illetve végezhetők olyan vizsgálatok - is, amelyek egy konkrét projektre vonatkoznak és az adott építési projekt konkrét igényeire vannak szabva.
A passzív tűzvédelmi megoldásokkal, termékeinkkel és rendszereinkkel kapcsolatos kérdéseivel vagy telepítési tanácsért forduljon műszaki támogató csapatunkhoz...
Találja meg a termékek műszaki adatlapjait, teljesítménynyilatkozatait, az egyes rendszerek segédleteit, az alkalmazástechnikai útmutatókat és minden egyéb dokumentumot, amelyekre a munka elvégzéséhez szüksége van.
Kövesse a Promatot a közösségi médiában: