Tűzveszélyességi osztályok: éghetőségi osztályok, csoportok és egyéb tűzvédelmi terminológia

Az építési területek és az épületek tűzbiztonsága erősen függ a felhasznált anyagok jellegétől. Minden építőanyag és berendezés hozzájárul az úgynevezett tűzterheléshez. A hőáram intenzitása és jellege, valamint a tűz időtartama és hőmérséklete a tűzterhelés következménye, amely a létesítmény építése során felhasznált építőanyagok összesített tulajdonságain alapul. Az anyagokat hagyományosan éghető és nem éghető anyagokra osztjuk fel, mely kategóriákat a későbbiekben részletesebben is megvizsgáljuk.

Az anyagok éghetősége és a vizsgálati módszerek

Az MSZ EN 13501-1 „Épületszerkezetek és építési termékek tűzvédelmi osztályozása (1. rész: Osztályba sorolás a tűzzel szembeni viselkedés vizsgálata során kapott eredmények felhasználásával)” című^* szabvány célja, hogy Euroclass néven harmonizált megközelítést nyújtson az építési termékek tűzzel szembeni viselkedésének besorolására (beleértve az építőelemekbe beépített anyagokat is). A termékeket a végfelhasználási alkalmazásuk figyelembevételével vizsgálják és ez alapján három különböző kategóriába sorolhatók:

• építési termékek (a padlóburkolati és lineáris csővezeték-hőszigetelési termékek kivételével),
• padlóburkolatok, és
• lineáris csővezeték-hőszigetelési termékek (nem képezik a jelen cikk tárgyát).

A villamos kábelekre más vizsgálati és besorolási szabványok vonatkoznak.

^*A 2020.09.30-ig érvényes MSZ EN 13501-1:2007+A1: 2010 szabvány címe „Osztályba sorolás a tűzveszélyességi vizsgálatok eredményeinek felhasználásával” volt. Az új szabványban az anyagok, építési termékek vonatkozásában a korábbi osztályba sorolási nómenklatúra változott, követve és adaptálva a releváns, hatályban lévő európai bizottsági határozatokban hivatalosan elfogadott, illetve alkalmazott magyar szakkifejezést.

Nevezetesen a témakörben releváns „reaction to fire” vizsgálatok korábban tűzveszélyességi vizsgálatként szerepeltek a hazai tűzvédelmi jogszabályokban és szabványokban, és az anyagokat az MSZ EN 13501-1:2007+A1: 2010 szerint, továbbá az építményszerkezeteket az OTSZ-ben foglalt előírások szerint tűzvédelmi osztályokba sorolták.

Az új nómenklatúrát alkalmazva az anyagok és építési célú termékek viszonylatában ezek elnevezése most tűzzel szembeni viselkedési osztályra és az ehhez aktuálisan csatlakozó kiegészítő osztályokra változott (pl. B-s2, d0, ahol ’B’ a tűzzel szembeni viselkedési osztály jelzete, ’s’ a füstfejlesztéssel kapcsolatos, ’d’ pedig az égve csepegési tulajdonságra utaló kiegészítő osztály jelzete). Az építményszerkezetek vonatkozásában a tűzvédelmi osztály elnevezés továbbra is érvényben maradt.

Az MSZ EN 13501-1 vizsgálati módszereket is meghatároz a tűzzel szembeni viselkedés besorolására vonatkozóan, minden módszernél megadva a vizsgálat alapelvének részletes leírását, a mintadarabok előkészítésének módját és a vizsgálatok minimumának számát. Az alábbi vizsgálati módszerek használatosak az anyagok tűzzel szembeni viselkedésének vizsgálatára:

• A neméghetőség vizsgálata (MSZ EN ISO 1182); Ez a vizsgálat a homogén építőanyagok neméghetőségének megállapítására szolgál.
• A bruttó égéshő (fűtőérték) meghatározása (MSZ EN ISO 1716); A mintaanyag egy bizonyos tömege szabványos körülmények között kerül elégetésre a meghatározott készülékben. Az égéshő (fűtőérték) kiszámítása a mért hőmérsékletemelkedés alapján történik, a hőveszteség figyelembevételével.
• Egyetlen égő tárgy (SBI) vizsgálata (MSZ EN 13823): A vizsgálat egyetlen tárgy (például szemeteskuka) égését szimulálja egy helyiség sarkában. A terméket lehetőség szerint a végfelhasználásának leginkább megfelelő formában kell vizsgálni.
• Gyúlékonysági vizsgálat közvetlen lánghatásra (MSZ EN ISO 11925-2); Ez a vizsgálat függőlegesen felfüggesztett építőanyagok gyulladásának lehetőségét vizsgálja oly módon, hogy azokat 45 fokos szögben közvetlen lánghatásnak teszi ki.
• Padlóburkolatok égési viselkedésének meghatározása sugárzó hőforrás használatával (MSZ EN ISO 9239-1); Ez a módszer a kritikus hősugárzás értékét méri – azaz a padlóburkolat felületére beeső hőfluxust, amelynél a lángok fejlődése megáll és az oltás lehetségessé válik.

Építési termékek tűzvédelmi osztályokba sorolása

Az építőanyagok tűzzel szembeni viselkedés szempontjából nem éghetőnek és éghetőnek minősülhetnek. Az anyagok osztályba sorolása figyelembe veszi azok hozzájárulását a tűz kifejlődéséhez a teljes lángbaborulás (flash over) bekövetkezése előtt, illetve a helyiség tűzterhelésének növelését teljesen kifejlett tűzben.

„Nem éghető” építőanyagok azok, amelyek az előírt vizsgálati feltételek mellett nem égnek vagy nem járulnak hozzá a tűz kifejlődéséhez. Ezek az MSZ EN 13501-1 besorolás szerint A1 és A2 osztályú anyagok.

Fontos, hogy egy A2 anyag, még ha szó szerint nem is minősül „nem éghetőnek”, ugyanabba a „makroosztályba” tartozik, mint az A1, mert a tűz kifejlődéséhez való hozzájárulása és a hőenergia-kibocsátása rendkívül korlátozott.

„Éghető” anyagok azok, amelyek az előírt vizsgálati feltételek mellett meggyulladnak. A tűz kifejlődéséhez való hozzájárulásuk alapján éghető (B és C), könnyen éghető (D és E) és erősen gyúlékony (F) osztályokba sorolhatóak.

• F osztály – Olyan termékek, melyek tűzzel szembeni viselkedése nem meghatározott vagy nem teljesítik az E osztály követelményeit. Ezen anyagok beépítése nem megengedett, kivéve, ha azokat más építőanyagok teljes mértékben takarják oly módon, hogy a teljes termék legalább E osztályúnak minősüljön. Példák: expandált polisztirol, poliuretán, mindkettő égéskésleltetés nélkül.
• E osztály – Termék, amely rövid ideig ellenáll az alacsony lánggyújtásnak, és nem okoz nagymértékű lángterjedést. Példák: puha farostlemez, expandált polisztirol, poliuretán, utóbbi kettő égéskésleltetéssel.
• D osztály – Termék, amely teljesíti az E osztály kritériumait. Hosszú ideig ellenáll az alacsony lánggyújtásnak és nem eredményez jelentős lángterjedést. A hőkibocsátás még az egyetlen égő tárgy (SBI) vizsgálattal is lelassult és korlátozott. Példák: különböző fafajták, fából készült termékek.
• C osztály – Ugyanaz, mint a D osztály, de magasabb követelményeket teljesít és nincs lángterjedés az SBI vizsgálat során. Példák: fenolhab, szendvicspanel poliuretán habbal.
• B osztály – Ugyanaz, mint a C osztály, de magasabb kritériumokat teljesít. Példák: cementkötésű faforgácslap, égéskésleltetővel kezelt fapanelek, poliizocianurát (PIR) habot tartalmazó szendvicspanelek.
• A2 osztály – Ugyanazon kritériumokat teljesíti, mint a B osztály és kevésbé szigorúakat, mint az A1. Teljesen kifejlett tűzben sem növeli a tűzterhelést vagy gyorsítja a tűz terjedését. Példák: kőzetgyapot töltetű szendvicspanelek, gipszkartonok.
• A1 osztály – A tűz semmilyen fázisában, még teljesen kifejlett tűz esetén sem segíti elő a tűz terjedését és nem növeli a tűzterhelést. Példák: kő, tégla, fémek, szervetlen anyagok kevesebb mint egy százalék szervesanyag-tartalommal, ásványi szálas szigetelő termékek.

A padlóburkolatok besorolása ugyanazon osztályok szerint történik, mint az építési termékeké, a betűjelölést az „fl” rövidítés követi (pl. A1_fl).

A táblázat összegzi a különböző termékkategóriákat, vizsgálati módszereket és éghetőségi osztályokat:

További besorolások

Az éghetőséget jelölő osztályok alapvető betűjelein (A1, A2, B, C, D, E és F) kívül az építőanyagok további kiegészítő osztályokba is besorolhatók a füstkibocsátásuk és az égő cseppek és/vagy részecskék keletkezése szempontjából. Ezek a jelölések az alábbiak:

• „s” füstkibocsátási szint – a füstkibocsátás szintjét és az összes keletkezett füst mennyiségét határozza meg egy 1-től (nincs/alacsony) 3-ig (magas) terjedő skálán;
• „d” lángoló cseppek és/vagy részecskék kialakulása – az égő cseppek kialakulását határozza meg a tűzzel szembeni viselkedés vizsgálata során, értéke 0-tól (nincs) 2-ig (magas) terjed;

Az E besoroláshoz csak a d2 kiegészítő osztály tartozik. Erősen gyúlékony padlóburkolatok besorolása esetén a referenciatűz-helyzet valamelyest különbözik. A D_fl, C_fl, B_fl és A2_fl osztályok vizsgálata esetén a hőforrás a tűznek az ajtón keresztül a folyosó padlójára sugárzó hőjét szimulálja. A padlózat anyagának csepegése értelemszerűen nem jelentős szempont. A magasabb tűzzel szembeni viselkedési besorolás egyben az alsóbb besorolások kritériumait is teljesíti.

Következtetések: Mikor kell éghetőségi vizsgálatot végezni az építőanyagokon?

A legtöbb épület esetében az építés előkészítése tartalmazza a különböző engedélyek beszerzését, illetve ugyanez igaz a felújításokra, bővítésekre, az épületek műszaki rendszereinek cseréjére, javításaira vagy egyéb tevékenységekre is. Bizonyos épülettípusok egyes eseteiben kiegészítő tűzvizsgálatra lehet szükség: ezeket a tűzvédelmi törvény szabályozza. Ez magában foglalja az építőanyagok gyúlékonyság, éghetőség stb. szempontjából történő értékelését. A szerkezet rendeltetési céljának módosulása szintén elégséges ok az építőanyagok vizsgálatára, és amennyiben szükséges, más tűzzel szembeni viselkedési osztályba történő besorolására.