Tűzvédelmi légtechnikai rendszerek az épület tűzvédelmére

A tűzvédelmi légtechnikai rendszerek az épületek tűzvédelmi rendszerének rendkívül fontos elemei. Szerepüktől függően két fő típusukat különböztethetjük meg: hő- és füstelvezető légcsatornák és szellőzőcsatornák.

Melyik a legjobb légcsatorna-rendszer a projektemhez?

A megfelelő tűzvédelmi légtechnikai rendszerek kiválasztása a légcsatorna-hálózat felépítésének összetettsége (a különböző tűzszakaszokon való áthaladás), illetve a rendszer normál környezetben és tűz esetén való működése miatt bonyolult feladat.

A Promat különféle szellőző- és füstelvezető rendszerek széles választékát kínálja, különböző üzemi nyomások, méretek, tájolások, konfigurációk és akár tűznek való részleges kitettség esetére. A szakértőink által kifejlesztett megoldások teljesítik a tűzállósági teljesítmény-követelményeket 30 perc időtartamtól (E – vagy EI 30) akár 120 perc időtartamig (E – EI 120), beleértve a füsttömörséget (S) is. Különleges esetekre akár 240 perces integritást nyújtó megoldások is elérhetőek.

Hagyományosan minden légtechnikai vezetéket acélból gyártottak. A légcsatorna-hálózatot csak tűzgátló kivitelben lehetett átvezetni tűzgátló szerkezeten tűz- vagy füstcsappantyú nélkül, illetve csak így lehetett a hő- és füstelvezető rendszer része. A Promat belső acélmerevítés nélküli önhordó légcsatorna-rendszereket fejlesztett ki, mint amilyen például a PROMATECT®-AD, a PROMATECT®-L500 és a MASTERBOARD®, melyek teljesítménye megegyezik az acél légcsatornák szivárgási és légáramlási teljesítményével a normál légcsatornák és a hő- és füstelvezető légcsatornák esetén is.

Fő előnyök:

• nincs szükség acél légcsatornákra
• egyrétegű felépítés
• mérettartó és ellenáll a nedvességnek
• gyárilag vagy a helyszínen könnyen méretre vágható
• könnyű formadarabok
• sima felület, robusztus kialakítás
• a legszigorúbb nemzetközi szabványok szerint tesztelve
• a függesztések, rögzítő elemek és támasztékok lehetnek tűzgátló burkolat nélküliek is
• nagy méretek (a maximális méreteket a jogosultsággal rendelkező laboratóriumok osztályozzák)
• a felület érdességi tényezője lényegében megegyezik az acéllal
• a Promat kalcium-szilikát lapok megkapták a CE-jelölést a 9. típusú rendeltetésszerű használatra: épületekben használt épületgépészeti szerelvények.

A Promat légcsatornáinak akusztikai teljesítménye és szobahőmérsékleten mérhető hőszigetelése tovább javítható kiegészítő ásványgyapot- és/vagy gipszkarton-réteg használatával.

A PROMATECT® lapok meglévő acél légcsatornák burkolására is felhasználhatók.

Hogyan tesztelik a hő- és füstelvezető légcsatornákat?

A hő- és füstelvezető légcsatornák tesztelése különböző szabványok szerint történik. Ezek a legtöbb esetben a következők: az európai szabvány (EN 1366), a brit szabvány (BS 476), illetve bizonyos esetekben az amerikai szabvány (UL).

Európában a hő- és füstelvezető légcsatornákat külső és belső tűzhatással tesztelik.

A hő- és füstelvezető légcsatornákat tekintve a következő típusokat különböztethetjük meg:

• egy tűzszakaszos füstelvezető légcsatornák, amelyek csak egy tűzszakaszon belül használhatók, az EN 1366-9 szabványnak megfelelően, 300 °C vagy 600 °C legmagasabb hőmérsékletű hőmérséklet-idő görbe szerint tesztelik őket (a fűtési feltételek és a kemence környezete megfelel az EN 1363-1 szabványban meghatározott előírásoknak a 300 °C vagy 600 °C eléréséig, majd ezt a hőmérsékletet kell fenntartani a teszt hátralévő részében) és Európában az EN 13501-4 szabvány szerinti besorolással rendelkeznek
• több tűzszakaszos tűzálló füstelvezető légcsatornák, amelyek tetszőleges számú tűzszakaszban használhatók: az EN 1366-8 szabványnak megfelelően, az ISO 834 görbe (EN 1363-1) szerint tesztelték azokat, és az EN 13501-4 szabvány szerinti besorolással (mint "C-próbatest") rendelkeznek Ezek a tesztelési módok csak a nem éghető anyagból (A1 és A2-s1 osztály, d0) készült légcsatornák esetén használhatóak.

A több tűzszakaszos tűzálló füstelvezető légcsatornák (EN 1366-8) tesztelési módja csak azokon a tűzgátló légcsatornákon használható, amelyek az adott időtartamig megfeleltek az EN 1366-1 szabvány szerint (500 Pa, A/ és B próbatestek). Az egy tűzszakaszos légcsatornák esetén csak az EN 1366-9 szabvány szerinti tesztek elvégzése szükséges.

A tűzállósági teljesítményre vonatkozó kritériumok a következők:

• Füstszivárgás (S): a légcsatorna füstszivárgása nem haladhatja meg az 5 m³/óra 1 m² belső felületre vetített értéket. Ennek a légcsatorna felületére kell vonatkoznia a perforált lemeztől a légcsatorna végéig (a bemeneti fúvókákig).
• Integritás (E): a légcsatorna és a tartószerkezet közötti tömítés/penetráció integritását az EN 1363-1 szabványnak megfelelően kell elbírálni.
• Szigetelés (I): az EN 1366-1 teszteredményeinek kell demonstrálniuk a légcsatorna szigetelési teljesítményét.
• A keresztmetszet csökkenése: a füstelvezető légcsatorna belső méretei (a négyszögletes légcsatorna szélessége és magassága, a henger alakú légcsatorna átmérője) nem csökkenhetnek 10%-nál nagyobb mértékben a teszt során.
• Mechanikai stabilitás: ha a légcsatorna a kemencén belül összeomlik, vagyis úgy ítélhető meg, hogy az nem képes eleget tenni füstelvezető vagy tűzgátló funkciójának, akkor úgy kell tekinteni, hogy a mechanikai kritériumok nem teljesülnek.

Hogyan tesztelik a szellőzőcsatornákat?

A szellőzőcsatornák tesztelése különböző szabványok szerint történik. Ezek a legtöbb esetben a következők: az európai szabvány (EN 1366), a brit szabvány (BS 476), illetve bizonyos esetekben az amerikai szabvány (UL).

Európában a szellőzőcsatornákat az EN 1366-1 szabvány szerint tesztelik és az EN 13501-3 szabvány szerint osztályozzák. Az osztályozást '(i → o)', '(o → i)', vagy '(i ↔ o)' jelekkel egészítik ki, ezzel jelezve, hogy a tesztelés és a követelmények kielégítése belülről (i), kívülről (o) vagy mindkét irányból érkező tűzre vonatkozott.

A tesztet két égési forgatókönyv szerint végzik: a tűz a légcsatornán kívülről származik, illetve a tűz a légcsatorna belsejében van. Mindkét forgatókönyv esetén szükség van egy-egy légcsatornára, és mindkét forgatókönyv esetén vízszintes és függőleges irányban is el kell végezni a tesztet.

Mindkét forgatókönyv esetén az EN 1363-1 (ISO 834) szabvány szerint leírt standard fűtési görbét alkalmazzák.

A teljesítményre vonatkozó kritériumok a következők:

• Integritás (E): integritási hiba akkor állapítható meg, ha a következők valamelyike figyelhető meg:
  • az EN 1363-1 szabvány szerinti integritási hiba a tűznek ki nem tett oldalon,
  • a légcsatornában mért térfogati áramlási sebesség meghaladja a 15 m³ /(m² óra) értéket, 20°C és 1013 mbar esetén, a kemencén belül lévő légcsatorna belső felületéhez viszonyítva.
• Szigetelés (I): szigetelési hiba az EN 1363-1 szabvány szerint: a légcsatorna már nem képes teljesíteni a szigetelési kritériumokat, ha a belső hőmérséklet-emelkedés a tűznek ki nem tett oldalon bármely termoelemen meghaladja a 180°C értéket, vagy átlagosan a 140°C értéket.
• Füst szivárgása (S): e kritérium nem teljesítése akkor állapítható meg, ha a teszt során az A próbatestben lévő áramlási sebesség meghaladja a 10 m³ /(m² óra) értéket, 20°C és 1013 mbar esetén, a kemencén belül lévő légcsatorna belső felületéhez viszonyítva.